Marketingmask

Google-Microsoft "együttműködés"

2010-06-24T16:09:00.001+02:00

Egy aranyos "együttműködésnek", vagyis inkább együttállásnak voltam ma a tanúja. A filehippo oldalon épp a Google Chrome legújabb bétáját kerestem, amikor megpillantottam egy Google Ads rendszerben futó Mikrosoft reklámot. Billék épp az Explorer nyolcas verzióját népszerűsítik.

Feltehetően a browser, Chrome, stb. kulcsszavak miatt jelent meg a konkurenci hirdetése a konkurencia rendszerén a konkurencia terméke mellett. Ez persze teljesen logikus, de a fonák helyzet mégi szórakoztató egy csöppet, gondoltuk megosztjuk veletek...

Böngészősdi: Izland a Firefox nyugati bástyája

2010-06-23T15:10:00.002+02:00

A Statcounter oldal adatai szerint a böngészőprogramok piacán 2010 júniusában 52%-kal vezet az Explorer, 31%-kal a Firefox a második, és immáron harmadik helyre küzdötte fel magát az egyre népszerűbb Google Chrome a maga 9%-ával. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Microsoft egyre népszerűtlenebb üdvöskéje minden országban vezet. Az érdekesség kedvéért megnéztük tágabb hazánk, Európa böngészőpiacát, és a következő két térképet sikerült megrajzolni.

Európa országaiban vezető böngészőprogramok

Jelmagyarázat:

1. Explorer

2. Firefox

3. Opera

4. Google Chrome

5. Nincs adat

Róma-Nuuk tengely

Érdekes módon Nyugat-Európa országaiban egy kivétellel vezet az Explorer, beleértve a térképünkön alig látható apróbb országokat: Liechtenstein, Luxenburg, Málta, Andorra, Mann-sziget, Csatorna-szigetek, Feröer-szigetek, Monaco, San Marino és Vatikán. Ezekben az államokban következetesen második a Firefox. Ehhez a töbhöz társul képzeletben Észak-Afrika és a Közel-Kelet is.

Az egyetlen piros folt a kék "óceánban" Izland, aki képzeletben a közép-európai egységes Firefox rajongó blokkot erősíti.

Négy országban diadalmaskodik az Opera, Fehéroroszország, Ukrajna, Kazahsztán és Grúzia. De nézzük a második helyezettek által színezett térképet.

Európa országaiban második helyen álló böngészők

Nagy meglepetések nem történtek a nyugati blokkban és az arab világban a Firefox a második mindenütt. Oroszországban a Firefox mögött az Opera található, amely Azerbajdzsánban is a második, csak ott az Explorert követi. Azokban az országokban, ahol az Opera vezet, Grúziát leszámítva a Firefox a második. A Firefoxot kedvelő középső területek zömmel a második helyre az Explorert juttatják, kivéve két országot, ezek Albánia és Macedónia.

Albániában 42% Firefoxot 32% Chrome követ, és a trendek a Google böngészőjének előretörését mutatják, akárcsak Macedóniában, ahol 53%-os Firefoxot 20%-os Chrome és Explorer követ.

Érdekes a kontinens már-már homogén területekre darabolódása. Nyugaton és az arab területeken az Explorer az úr, középen a Firefox, keleten jó pozícióban az Opera, a Balkánon pedig egyre erősebb a Chrome, nemcsak abban a két országban, ahol második.

Ha valakinek vannak elméletei arra, hogy ez miért így van, ne habozzon, kommenteljen bátran!

Csirkefarhátat online?

2010-06-09T17:25:00.000+02:00

Május végén az indexen olvastam egy cikket arról, hogy Magyarország nem épp az élmezőnyhöz sorolható abban az összehasonlításban, hogy a lakosság milyen aránya kéri elektronikus formában a számláit.

A cikk szerint 16 ország közül Csehország, Magyarország és az oroszok vannak leginkább leszakadva, az élmezőnyt a skandinávok alkotják, mint oly sok online aktivitásban. Mondjuk az ottani télben lehet, hogy a kerekesszatyros Marika nénijeink szocializációja is online irányba fordulna, és még a "naccsarnokból" is a neten rendelnék a csirkefarhátat.

A számlafizetési evolúció egyik állomása, amikor a sárga csekken található adatokat valaki a netbankja felületén bepötyögi, majd elutalja a megfelelő szolgáltatónak. Persze ettől még jön a papír, csak nem vágják rá a járókeretet a postán a lábunkra, illetve nem szükséges végighallgatni az agyaonmotivált postáskisasszonyok felettébb fogyasztóbarát megnyilvánulásait.

Gondoltam a blogon hintem egy kicsit ezzel kapcsolatban az igét, bár nem kifejezetten marketinges téma, azért online innováció, aminek nem árt a népszerűsítés.

Felmerülhet az emberben, hogy szép és jó az online számlázás, de hogy is van ez? Mit kell csinálnom?
Én egy jó éve használom a dijnet.hu oldalt, amelynek rendszerén keresztül elintézhetjük a Díjbeszedő (Fővárosi víz, gáz, szennyvíz), ELMÜ, ÉMÁSZ, Szegedi Vízmű, UPC számláinkat. E-mail értesítést kapunk az új számlákról, ha szükséges letölthetjük azokat és online egy bankkártya regisztráció után ki is fizethetjük. A fővárosiak a vízóraállásokat online lebonyolíthatják, így a leolvasó néni/bácsi egy évben csak egyszer zavar.

Az ELMÜ ügyfélkapu oldalán az ELMÜ villanyóraállást is bejelenthetjük, sajnos ez a díjnet oldalon (még) nem megy, viszont a számlát oda kapjuk.

Egy távfűtéses lakásban élő budapestinek már csak a befizetes.hu oldalra kell felregelni, és a mobilszámláján kívül szinte mindent el tud itt intézni. Sajnos sok szolgáltató nem integrálódott a díjnetes rendszerbe, de talán a felhasználói igények hosszú távon nyomást gyakorolhatna. A díjnet nemrégiben feltett felületére egy belépéskor kitölthető kérdőívet, melynek minden kitöltője után 200 Ft-ot fizettek jótékonysági célra. 1,5 millió Ft jött össze, ez azt jelenti, hogy 7 500 kitöltés történt. Ha 10%-os volt csak a kitöltők aránya, akkor is 75 000 regisztráló lehet kb. a rendszerben, tudva, hogy kb. 3,75 millió háztartás van Magyarországon, még van hova bővülni.

Nem is beszélve arról, hogy egy össznépi számlafizetési oldal mekkora látogatottságot generálhat, illetve milyen komoly reklámfelületté válhatna ezáltal...

Hogyan prezentáljunk sikeresen? 1.

2010-05-17T16:51:00.000+02:00

Az utóbbi hetekben több rendezvényen láttam rengeteg prezentációt, jókat és rosszakat, ezért felmerült bennem, hogy a gyakorló marketingeseknek készítek egy átlátható összefoglalót, hogy mire érdemes figyelni egy prezentáció előkészítésekor, elkészítésekor. Egy későbbi cikkben az előadás módját fogom taglalni, így ebben a bejegyzésben az ezt érintő kérdésekre nem térek ki.

Először egy átlátható vázlat, amin érdemes átfutni a kezdetekkor.

1. Tartalom

- cél

- téma

- rendelkezésre álló idő

- vizuális elemek

2. Hallgatóság

- létszám

- demo- és pszichográfiai jellemzők

- előzetes ismereteik a témáról

3. Helyszín

- földrajzilag

- a helyszín nagysági

- látási viszonyok a helyszínen, megvilágítás

- akusztika

4. Idő

- időpont

- évszak/napszak

- valamilyen ünnep/esemény közelsége

5. Technika

- projektor/falfelület/vászon

- számítógép

- szoftverek

- hangosítás (személyé, számítógépé)

- pointer/egér/billentyűzet/távkapcsoló

- internet kapcsolat

Menjünk szép sorjában! Kékkel kiemeltem azokat az elemeket, amikre legtöbbször nem vagyunk befolyással. Ezekre a kékített "paraméterekre" érdemes rákérdezni a helyszín biztosítójánál, vagy a rendezőnél, sokban megkönnyíthetik a dolgokat az előzetes ismeretek.

1. A tartalom

Ha valakit felkérnek egy előadás megtartására, rendszerint meghatározzák a témát, esetlegesen az előadás célját is. Ha valami itt nem egyértelmű, mindenképpen pontosítsunk, kérdezzünk, hiszen ha itt elcsúszik valami, és nem arról beszélünk, amiről amúgy a megbízó szerette volna, akkor az egész prezentáció nem ért semmit.

A rendelkezésre álló időt rendszerint megadják, ha nem, válasszunk belátásunk szerink, de ne próbáljuk Fidel Castro nyomdokába lépni azzal, hogy órákon át kínozzuk a halgatóságot, mert azt csak egy diktatúrában könnyű véghezvinni bukás nélkül.

A leggyakrabban használt vizuális elemek:

- fejléc

- lábléc

- háttér

- szöveg

- kép

- táblázat

- grafikon

- színvilág

- videó, audio tartalom

Fejlécet és/vagy láblécet rendszerint megköveteli a cégünk, ha nem, akkor módjával használjuk és ízlésesen, mert nagy felületet elvehet a slide-ból, színvilága pedig determinálhatja a teljes prezi hangulatát. Sok helyen a projektor fényereje elég kicsi, illetve a világítás elnyomja, így jobban látható a negatív szöveg, azaz sötét háttéren világos betűk. Ez folyó szövegnél fáraszthatja a szemet, de egy prezentációnál jobban vonzza a figyelmet, láthatóbb.

Egy oldalon 10-15 szónál ne legyen több! Teljes mondatokat soha ne írjunk, kivéve ha rövid idézetet használunk, vagy rövigke mottót! Azért vagyunk ott, hogy a prezentációs vázlatunkat szóban kifejtsük. A prezentáció csupán támogat minket, felkelti a hallgatóság figyelmét, egyszerű, de egyértelmű vizuális üzenetei segítik a megértést, és megjegyezhetőséget.

Képi anyagnál lehetőség szerint olyan szimbólikus képeket, tárgyakat használjunk, amelyek a mondanivalónkat erősítik, esetleg az elgondolkodtatás eszközével, vagy a meghökkentés eszközével segítik a mondanivalónk későbbi visszaidézését.

A táblázatainkat, grafikonjainkat a prezink színvilága szerint formázzuk, harmonizáljon a prezentációval színben, formában! Egy táblázatban 20-30 adatnál ne legyen több, mert hátulról nem lehet majd látni, a legfontosabb adatokat emeljük ki benne, vagy jelenítsük meg külön oldalon, ha erre szükség van! Ha több grafikont hozunk ugyanazokról a termékekről (pl. piacrész értékben, minőségben, eladott darabszám), akkor az azonos termékkört következetesen azonos színnel jelöljül. A grafikonokon, táblázatokban mindig adjuk meg, hogy milyen egységben mérünk, és adjuk meg a forrásainkat is! Ha a táblázatunknak, grafikonunknak van saját fejléce, akkor az oldal címében ne a fejléc/cím szövegét ismételjük, a redundás dolgok nem hatékonyak. Táblázatként, grafikonként soha ne illesszük be olyan programok outputjait, amelyek nem formázhatóak, vagy csak rondán formázhatóak. Egy igényes munkánál formázzuk meg a prezi hangulatának megfelelően a vizuális tartalmat.

Ha audio vagy vizuális tartalmat illesztünk be, győződjünk meg arról, hogy a prezentáci helyszínén rendelkezésre állnak az azt hibátlanul lejátszó eszközök! Ha nem, akkor inkább hagyjuk ki azokat! Kínos arról beszélni, hogy milyen szépet látna a hallgatóság, ha minden simán menne, miközben nem látja!

2. Hallgatóság

Nem mindegy, hogy 10, 1000 vagy 1000 ember előtt beszélünk. Kb. 30-40 ember felett nagyobb alapzaj van, illetve a hátrébb ülők a kicsi számokat/betűket nem látják. Sok embernek sose mutassunk apró, messziről rosszul látható vizuális elemeket!

Informálódjunk a közönségről. Nem, kor, nyelv, nemzetiség, testi/szellemi fogyatékkal élés, vallás, szexuális hovatartozás, egyéb kulturális jellemzők nagyban befolyásolók lehetnek. Pl. kerekesszékeseknek ne beszéljünk a hosszútávfutás örömeirő, mohamedánoknak az alkoholfogyasztásról, nyugdíjasoknak ne mondjunk anyósvicceket... Lehet, hogy poénosan fogják fel, de alapvetően a hallgatóság egy részében benne maradhat a tüske, hogy nem gondoltunk rájuk, megsértettük őket. A képi elemeknél ne feledjük, hogy vannak olyan országok, ahol jobbról balra olvasnak (Arab világ, Izrael). Itt a képeket érdemes lehet ilyen logika szerint rendezni.

Tudjuk meg, hogy milyen ismeretekkel rendelkeznek az adott témáról a hallgatók! Amucsaröcsögei nyugdíjasklubban ne beszéljünk a twitterezésről, mert nem fogják érteni, egyetemisták előtt meg ne taglaljuk hosszan, hogy mi az a Facebook, mert ismerik, lehet, hogy jobban is, mint mi.

3. Helyszín

A helyszín tekintetében érdemes tudni pár dolgot az adott országról, településről, térségről, épületről, teremről. Akár valamilyen érdekességet, mert lehet, hogy így kerül közelebb kerülni a hallgatósághoz. A terem nagysága, akusztikája, vannak-e oszlopok, vagy egyéb a látást zavaró épületelemek, van-e világítás, függönyök, sötétítés. Ezek mind befolyásolhatják a láthatóságot. Milyen az időjárás, fűtött, vagy huzatos a terem, van-e légkondi? Nagy hidegben, nagy melegben legyünk rövidebbek, hiszen a figyelem tompul, ha a hallgatóság nem érzi jól magát. Állva, ülve hallgatnak-e minket, kényelmesek-e a székek. Ha például mindenki fészkalódik, mert rosszak a székek, vagy közeleg az ebédszünet és mindenki éhes, akkor kérjük meg nyugodtan a hallgatóságot, hogy álljanak fel (lehetőleg burkoltan, vagy szavaztassuk meg őket kézfeltartással a témával kapcsolatban), így kizökkennek egy kicsit a kényelmetlen közegből. A lényeg, a kis tükkjeinket ne vegyék észre. Ne közöljük, hogy látjuk, mindenki unatkozik, így álljanak fel egy percre, mert az nagyon rosszul is kiveheti magát.

4. Idő

Nem mindegy mikor tartjuk a prezit. Kora reggel, esetleg éjjel, ebéd előtt, vagy után, amikor mindenki betompul a jóllakottságtól. Télen vagy nyáron (hideg, vagy meleg van), közelít valamilyen nagy esemény, ünnep. Az adott eseményre kitérhetünk, beleszőhetjük a mondandóba, ezzel az előadásunk aktualitása kézzelfoghatóbb lesz.

Ha az előadásunkkal párhuzamosan valami sokkal kellemesebb program zajlik a közelben (sörivó verseny, humorfesztivál), akkor köszönjük meg a jelenlétet viccesen, esetleg mondjuk el, hogy miért jó választás minket hallgatni, így a hallgatóság könnyebben elhiszi, hogy jól döntött.

5. Technika

Tudatában vagyunk, hogy milyen eszközöket vetettünk be a preziben, ezeket valahogy meg kell jeleníteni! Ha nem vagyunk abban biztosak, hogy az eszközkészlet a helyszínen rendelkezésre áll, akkor hozzunk eszközt magunk. Gyakori probléma az is, hogy mi már egy program legújabb verzióját használjuk otthon, de a konferenciaközpont, vagy az adott intézmény két verzióval le van maradva, így szétesik a prezi. Ilyenkor érdemes saját laptopot vinni, ha van.

Győződjünk meg arról, hogy a projektor működik, nem áll ferdén, van megfelelő falfelület/vászon, ahova vetít, nem ferdén áll, és nem ad homályos képet.

Ha audio/video tartalmat akarunk lejátszani, akkor legyen a számítógéphez hangszóró csatlakoztatva, enélkül cincogást hallanak csak, a player és a gép hangereje se legyen lenémítva. Ha 40-50 embernél több előtt beszélünk, (persze orgánum függő), érdemes mikrofont, vagy mikroportot kérni. Előtte ennek ki- és bekapcsolásáról tájékozódjunk!

Ha nincs lézeres pointer, akkor hozzunk, pár ezer forintért kaphatunk, megéri a befektetést. Érdemes azt is előre tudni, hogy az egeret, vagy a billentyűzetet kell-e nyomkodnunk, vagy van távkapcsoló (ilyet is árulnak usb-set, érdemes sajátot tartani, ezzel könnyebb léptetni, sokszor a pointer is bele van építve).

Mind a hardverek, mind a szoftverek használatáról informálódjunk előre, nem olyan jó érzés 100 ember előtt percekig bénázni azért, mert nem ismerjük valaminek a megfelelő használatát, közben a közönség egy része előtt hitelünket is veszthetjük.

Ha beágyazott internetes tartalmat teszünk a prezibe, győződjünk meg róla, hogy van-e a helyszínen internetkapcsolat!

Ha lehetséges, a közönség érkezése előtt teszteljük a prezentációnkat élesben a helyszínen! Ezzel sok kényelmetlenségtől megkímélhetjük a hallgatóságot és magunkat is, vagy felkészülhetünk a bekövetkező hibákra, azokat arcrezdülés nélkül kimagyarázhatjuk, vagy elháríthatjuk az okukat!

Ha bármi eszetekbe jut a jó prezentációval kapcsolatban, kommenteljetek, és updateljük az anyagot. Hamarosan előadásmód kerül a terítékre egy következő bejegyzésben!

Melyik virtuális énem legyek a reklámpiacon? Online tudathasadás a Google és a Facebook bugyraiban

2010-04-26T11:34:00.002+02:00

Napjainkban két cégóriás küzd leghatékonyabban a netezők figyelméért, a Facebook (továbbiakban: FB) és a Google. Mindketten (sokakkal ellentétben) felismerték, hogy szolgáltatásaik költségét nem feltétlenül a fogyasztókkal kell megfizettetni, és nem mindig pénzt kell kérni azokért. Ebben a posztban nem is a pénz alapú modellt szeretném boncolgatni, hanem az "ingyenesség" kulcsának számító (személyes) adatszolgáltatást, amelyre a két kyberbirodalom épül.

Az első markáns különbség a Google és a FB között, hogy az első modell inkább név nélküli, és nagyobb hangsúlyt fektet a rejtett preferenciák feltérképezésére, míg a másik névvel, fényképpel felvállalt tényleges preferenciák alapján ismer meg minket. Mit jelent ez?

Miként lát minket a Google? Elsősorban a kereséseinket, a kulcsszavaink gyakoriságát ismeri a keresőóriás. Annak függvényében, hogy ki milyen szolgáltatását használja, sok egyéb lényeges dolgot is tudhat a felhasználókról. A Youtube-on keresztül tudhatja, hogy milyen zenét hallgatunk. A Google Térkép segítségével ismerheti, hogy milyen vidékek érdekelnek minket, a Google Naptáron keresztül tudja, hogy mikor vagyunk elfoglaltak és mit, hol, alkalmasint kivel csinálunk. A Google Dokumentumokban a feltöltött adatainkból is leszűrhet bizonyos következtetéseket. A sort lehetne folytatni, de a lényeg, hogy a rengeteg kulcsszógyakoriság és a kattintásaink egészen jó valószínűséggel determinálják érdeklődési körünket. Mivel ezek az adatok nem feltétlenül kapcsolódnak össze a nevünkkel, arcunkkal, vagy ha összekötődnek, akkor sem lesznek publikusak a ismerőseink felé, így sokkal bátrabban és őszintébben felvállalunk dolgokat, vállaljuk olyan tulajdonságainkat is, amikről esetleg nem szeretnénk ismerőseinkkel csevegni. Persze a nem vállalt preferenciák tévútra is vezethetnek, hiszen bizonyos kulcsszavak gyakorisága épen úgy jelentheti azt, hogy egy adott dolgot gyűlölünk, vagy éppen szeretünk.

Közben a Facebook arra fekteti a hangsúlyt, amit tettlegesen szeretünk, azaz lájkolunk. Klubok tagjává leszünk, résztveszünk eseményeken, megmutatjuk ismerőseinket, fényképeket, videókat osztunk meg, kommentelünk, lájkolunk rendszerint a saját nevünkkel és az arcunkkal. A vállalt preferenciánk pontosabbak lesznek, mint a Google infói, hiszen nem kell megvárni, hogy egy algoritmus számára elérjük bizonyos kulcsszavak megfelelő gyakoriságát ahhoz, hogy bekerüljünk egy skatulyába. Persze a vállalt tulajdonságaink bővülhetnek azokkal a preferenciákkal, amiket a referenciacsoportjaink a csordaszellem jegyében "ránkkényszerítenek", így pottyanhatunk valótlan skatulyába is. Az arccal, névvel nem vállalt tulajdonságok pedig elsikkadhatnak, holott azok is jellemeznek minket, ezáltal a rólunk kialakult valós kép torzul olyan irányba, amit mi szeretnénk, amilyennek láttatni szeretnénk magunkat.

De hol ebben a marketing vonatkozás? Mindkét cég elég sokat tudhat rólunk ahhoz, hogy bizonyos ajánlatokat tegyen számunkra, vagy közvetítse a felületein hirdetők ajánlatait. Minél jobban ismer bennünket valaki, annál hasznosabb reklámajánlatokkal talál meg minket. Hasznos számunkra, mert releváns, hasznos a hirdető számára, mert a reklámja olcsóbban, könnyebben célhoz ér, és hasznos a közvetítő számára, mert a reklámpiacon hatékony felületet tud nyújtani.

Persze egy olyan világban, ahol az ismertvagy ismerni vélt preferenciáink alapján kapunk reklámokat fennál az a veszély, hogy megfelelő gyakorisággal nem találkozunk újdonságokkal, amik esetleg érdekelhetnek minket. Az emberek folyton változnak, nem mindent a neten a keresgélnek, nem mindent osztanak meg magukról, ezzel mindkét modell orra alá borsot törnek. Némi szkepticizmus után elgondolkozhatunk azon is, hogy melyik offline modell tudja hatékonyságban megközelíteni a Google és a FB által járt utak hatékonyságát...

Megdöbbentő gondolat, hogy a két cégóriás többet tudhat rólunk, mint sok ismerősünk, esetleg barátunk, akikkel pedig valóban sok információt osztunk meg magunkról. A két céggel való kapcsolat így nagyban a bizalomra épül, mint egy igazi ember ember közötti kapcsolat. A legfőbb különbség az, hogy a barátainkról jó esetben mi is rendelkezünk kb. annyi infóval, mint ők rólunk, ezért a viszonyt biztonságosnak érezzük. A cégekkel szemben ezt a biztonságot az ezerfejű Caesar biztosítja, a garancia nem a mi kezünkben, hanem egy közösségi ítélet kezében van.

Hogy a keresésért, az ingyen játékokért, az ingyen videókért és az online közösségekért cserébe ki mennyi infót oszt meg magáról, milyen onlineszemélyiségeket épít fel magáról, az mindenkire rá van bízva, a mérlegelés lehetősége ott van a saját kezünkben. Az online szamélyiségeink nem a valós személyiségünknek a lenyomatai, hanem azok részei, és ezt a felhasználóknak fel kell ismerni ahhoz, hogy elkerülhessen későbbi kínos élményeket, csalódásokat.

Tényleg népszerűbb a közösségi média, mint az online pornó?

2010-04-08T10:56:00.001+02:00

Készítettünk egy közösségi médiával foglalkozó, magyar nyelvű videót, helyenként megdöbbentő adatokkal, számokkal. A blogban ezt nem is szeretnénk nagyon magyarázni, ha valakinek kérdése van a témával kalpcsolatban, kommenteljen, írjon nyugodtan.

A forráslistát a blogbejegyzésben találjátok.

Források:

Social Media Revolution videó a Youtube-on (angol)
Nrc.hu magyar internet penetráció
Wikipedia szócikkek száma (angol)
Adatok a magyar Wikipediáról
Twitter Top 100-as lista (angol) (frissítve a Twitterről 2010.04.07.)
Facebook Top 10
Wikipedia Top 100 (angol)

Mitől döglik az online légy? Facebook és twitter top 10

2010-03-31T17:03:00.000+02:00

Ma olvastam a facebookmarketing.hu oldalán a világ jelenlegi legtöbb követővel bíró TOP 10 Facebook rajongói oldalt, és gondoltam érdekes lenne összevetni a Twitter legnépszerűbb 10-es toplistáján szereplőkkel, és néhány tanulságot is szerencsés lehet levonni, persze ha van.

A Facebookmarketing.hu listája a következő:

1. Texas hold'em poker (játék) (15 738 596 rajongó)

2. Michael Jackson (zene) (11 408 636 rajongó)

3. Mafia Wars (játék) (11 066 970 rajongó)

4. Barack Obama (politika) (7 966 665 rajongó)

5. Facebook (közösségi oldal) (7 919 608 rajongó)

6. Vin Diesel (film) (7 764 702 rajongó)

7. Starbucks (vendéglátás) (6 453 811 rajongó)

8. Megane Fox (film) (6 361 996 rajongó)

9. Lady Gaga (zene) (5 971 038)

10. The Twilight Saga (film) (5 404 237)

A Twitter toplistája a twittercounter.com adatai alapján:

1. Ashton Kutcher (film) (4 704 135 követő)

2. Britney Spears (zene) (4 629 208 követő)

3. Ellen DeGeneres (tv) (4 432 072 követő)

4. Barack Obama (politika) (3 523 161 követő)

5. Lady Gaga (zene) (3 380 060 követő)

6. Oprah Winfrey (tv) (3 335 377 követő)

7. Kim Kardashian (celeb) (3 268 134 követő)

8. John Mayer (zene) ( 3 176 884 követő)

9. Twitter (közösségi oldal) (3 066 439 követő)

10. Ryan Seacrest (tv) (3 048 622 követő)

A Twitter listájából senki sem férne fel a Facebook TOP 10-be, de tekintve, hogy a Facebook 400 millió körüli követői bázissal rendelkezik, a Twitter kb. 80 millióval, és utóbbinak kb. a 20%-a aktív, akkor a mikroblog a produkált számokkal egyáltalán nem szégyenkezhet. Az első szembeötlő érdekesség az lehet, hogy mindkét listán csupán két személy képviselteti magát, az egyik Barack Obama, aki kampányában kiválóan használta a közösségi médiát, igaz nem kevés pénzt fektetett bele, illetve korunk egyik legnagyobb énekes dívája, Lady Gaga.

Bekategorizáltam az egyes TOP 10 tagokat, és ebből kiderült, hogy a zene és a film a legnépszerűbb tartalmak, 4-4 taggal is képviseltetik magukat a legjobbak között, a TV 3 képviselővel van jelen, ők jellemzően amerikai TV sztárok. Mindkét facebookos játékot a Zynga nevű cég fejlesztette.

Mindként listán képviselteti magát az adott közösségi oldal rajongói tábora, egymásén viszont nincsenek jelen. Mind a Facebook a Twitteren, mind a Twitter a Facebookon kb. 200 000 követővel rendelkezik.

A Twitteren a listavezető az összes felhasználó kb. 5,8%-át vonzza magához, a Facebookon ez a szám 3,9% körül alakul.

Ha megnézzük, hogy az egyes listákon hányan mondhatók globális idolnak, és hányan lokálisnak (amerikainak), akkor a Facebook listán szinte mindenki globálisnak nevezhető (én Obamát sem tekinteném feltétlenül kizárólagosan amerikai jelenségnek), a Twitteren 5 lokális, és 5 globális idolt különítek el, a Twitter ilyen szempontból USA súlypontúbb, a Facebook 112 millió amerikai követővel rendelkezik, ez az összes felhasználó 28%-a, a Twitteren ez az arány 24%. Ez ellentmond az előző állításnak, de feltételezhetjük, hogy az amerikai twitterezők között nagyobb az aktívak aránya.

Érdekes marketingtanulság, hogy a 18 listás közül 1 db mindössze nem virtuális cég, ez a Starbucks. 4 online cég szerepel a listán, ebből 3 a Facebookhoz köthető (a két játék Facebookos játék). 11 név köthető a szórakoztatóiparhoz (zene, fim, tv).

Nem meglepő, hogy a az offline médiában hypeolt személyiségek komoly lenyomatot hagynak az online médiában is. A fordított irányú áramlás egyelőre még nem ilyen súlyú, de azért megfigyelhető (pl. Ausztrál Tom, Szalacsy, stb.)

Magyar nettó reklámköltési adatok 2002-2009

2010-03-30T16:56:00.003+02:00

Épp a mai napon közölte a 2009-es magyar reklámköltési becslését a Magyar Reklámszövetség (MRSZ), és gondoltam összeszedem az elmúlt évek tendenciáit, hátha az együtt látott reklámtorták érdekesebb adatokat mutatnak. Elsőként egy grafikon a nettó reklámköltési trendekkel:

Szabad szemmel két dolog tűnik fel elsőre, az internet költési adatok gyönyörű karrierje, és a sajtó lassú de biztos hanyatlása. 2002-ben a print volt az első helyen, lenyomva a Magyarországon oly fontos TV-t. Ebben az évben az internet még az utolsó helyen kullogott a mozival karöltve. Utóbbi a következő évben lenyomta a mozit, 2007-ben a rádiót, 2009-ben pedig a köztéri költések arányát is előzte. A 2009-es reklámköltési adatok szerint biztosan áll a 3. helyen.

Aki szereti a számokat bogarászni, annak felteszek egy táblázatot is, ahol meg tudja nézni a pontos százalékokat. Az utolsó oszlop az elmúlt évek tendenciáját szimbolizálja médiatípusonként.

Figyelemreméltó, hogy 2002-ben a sajtó-internet olló még 41%pontnyi különbséget 2009-re sikerült 15,5-re faragni. Magyarországon a TV hegemónia arányaiban egyelőre kikezdhetetlennek tűnik, igaz 2009-ben abszolút számokban csak az internet és a mozi volt képes növekedni az előző évhez képest.

Szokatlan reklámfelület - pompás ötlet tartalékokkal

2010-03-28T14:56:00.000+02:00

Nemrégiben egyik barátommal a Ferenciek terén mászkáltunk Pesten, és a jó időre való tekintettel impulzusvásárlásra csábított minket a Jégbüfé ismét üzembe lendülő fagyis pultja. Ebben persze önmagában kevés érdekesség rejlik, Kiszolgálás után arra lettünk figyelmesek, hogy a haverom szalvéta helyett valamilyen reklámanyagot kapott a tölcsér köré, amit láthatóan professzionálisan erre a célra gyártottak.

A kis papírtölcsért a Sensodyne szponzorálta, amely márka ugyebár arról híres, hogy megvédi az érzékeny fogakat. Sajnos csak a mobilommal tudtam képeket készíteni a jópofa eszközről, így a nem túl jól látszó szövegeket leírom:

Headline: FAGYÁLLÓ FOGAK

Alatta: Sensodyne fogkrém. Mindennapos védelem az érzékeny fogaknak.

Lent végig: Sensodyne logó

Az alapgondolat kolosszális. Ha valakinek érzékeny a foga a hidegre, akkor fagyimajszolás közben rögtön látja is a megoldást. A fogvédő szükséglet fellépése és a márka összekapcsolódik. Az affinis fogyasztó elraktározhatja a márkát, és a következő fogkrémvásárlásnál felidézheti a fagyizós élményét. Egy kicsi hiányérzetem annyiban maradt, hogy csak a márkát és annak fő üzenetét kommunikálta az eszköz. Semmi domain név, semmi akció, semmi egyéb aktivitás nem állt vele kapcsolatban, pedig az akár még hatékonyabb is lehetett volna. Persze lehet, hogy nincs országosan kiépített együttműködő fagyizóhálózat, csak a Jégbüfében pedig nehéz lenne bármilyen országos akciót kommunikálni. Mindenesetre egy olyan ötletnek tartom az eszköz használatát, ami kiinteget napjaink szürke marketingmegoldásai közül.

Amúgy a reklámanyag az édestölcsérhez járt, én pl. a sima tölcsérrel kért fagyimhoz csak szalvétát kaptam. Persze ez lehet a kiszolgáló véletlen tévesztése is, de akár szűrhet is a kicsit tehetősebbnek vélt prémium userekre, akik megengedik maguknak az amúgy persze nem sokkal drágább édes tölcsért. Érdekes lenne megtudni, hogy a megállapodás hány fagyizóval történt, kik kapnak ilyen reklámanyagot, hányan kaphatják egy nap, mennyi ideig fut az akció? Ha valakinek vannak még ezzel kapcsolatban tapasztalatai, ossza meg velünk bátran!

Vásárlói döntéshozás online vs. kőkorszak

2010-02-28T23:44:00.003+01:00

Talán emlékszünk még azokra az időkre, amikor a "Szomszédokban" az idősebb szereplők azon csámcsogtak, hogy a nagyobb boltokban nem ismerik meg őket, nem tudnak két szót szólni az eladóhoz, bezzeg Lenke néni picike boltjában az emberség oázisára találunk a gonosz bolthálózatok kietlen sivatagában...

Régen volt, tán igaz sem volt, tekintve, hogy manapság 5-10 kattintásból egy árva szó nélkül, és anélkül, hogy az aktuális "Lenke nénit" akár képről is látnánk, vehetünk magunknak különféle jószágokat online. De mennyire igaz, hogy egy-egy ilyen vásárlás mögött nincs meg az emberi tényező?

A klasszikus értelemben vett vásárlási folyamat 5 fő részből áll az Engel-Blackwell-Miniard-modell szerint:

- 1. az igény kialakulása (a probléma felismerése),

- 2. információgyűjtés (kutatás),

- 3. az alternatívák kiértékelése,
- 4. vásárlás,

- 5. vásárlás utáni magatartás.

(Természetesen az egész folyamat nem fut végig minden vásárlásnál, például a rutinszerű beszerzéseknél illetve az impulzus vásárlások során lépések maradhatnak ki.)

1. Az első lépést jelentheti sokminden, nem feltétlenül online kell zajlania, bár az internetes reklámok, bannerek, online PR cikkek, keresők, közösségi oldalak, fórumok mind beindíthatják az emberek fantáziáját.

2. A második lépés az, ahol az online igazán képes nagyot alakítani, az információgyűjtés. Különböző cikkekben és posztokban rengeteget olvashatunk arról, hogy x szektorban ennyien, y termék vagy szolgáltatás esetében annyian szereznek be információt a neten. Átlagosan a netezők 50-60%-a informálódik elsődlegesen a neten Magyarországon. Rengeteg termékről olvashatunk egy-egy honlapon, fórumon. A magyar netezők 49%-a úgy érzi, hogy időt takaríthat meg az online vásárlással. Megérzésem szerint főként az információgyűjtés rövidülhet le a magyar valóságban. Az offline világban, különösen az olyan vásárlásoknál, amelyek nagyobb értékűek voltak, és valamilyen extra szakértelmet igényeltek bizony nem volt triviális a szükséges információ beszerzése. Ma az internetes tartalmak az ilyen információszerzési időt nagyban lerövidítik.

3. Az alternatívák kiértékelése már kockázatosabb. Míg Taki bácsi számára Lenke néni hiteles hírforrás volt abban a tekintetben, hogy friss-e az alma, addig a net számos fóruma bizony nem egyforma hitelességgel bír a vásárló számára. Talán ezzel is magyarázható, hogy az internetezők 33%-a kockázatosnak tartja az online vásárlást.

4. De feltehetően nem az információszerzés bizonytalansága jelenti a fő kockázati tényezőt, mint inkább a fizetés biztonsága, illetve a kiszállítás. Megdöbbentő adat számomra, hogy az online üzletekben a magyarok 70%-ban utánvételes készpénzes fizetési módot választanak. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy sokszor az eladó sem biztosítja a kényelmesebb fizetési módokat, másrészt a fogyasztók is bizalmatlanok. Hátha félremegy az összeg, nem sikerül az utalás, átvág a kereskedő... Bizalmi oldalon biztosan el kell telni néhány évnek ahhoz, hogy jelentős tömegek mozduljanak a nem készpénzes fizetés irányába. Tapasztaltam már olyat is kicsiny hazánkban, hogy a kiküldött áru mellé begyűrtek egy sárga csekket, így bizalmi alapon rámhagyták az árut. A bliccelők okozta károk feltehetően benne voltak az árban, nem érzem megoldásnak, hogy egy online vásárlást a postán kellene kifizetnem. (Igaz ezt az aktust is helyettesíthetem a internetes banki átutalással.)

5. A vásárlás utáni magatartás online oldalon egyrészt jelentheti, hogy a fogyasztó feedbacket adhat a kereskedő illetve a gyártó felé a vásárolt termékről, szolgáltatásról. Másrészt kereskedői oldalról magában foglalja a kiszállítást és a fogyasztók kezelését. A kiszállítási idők gyorsaságával kb. 4% nem elégedett, abban pedig kb. 5% nem bízik, hogy az áru meg is érkezik hozzá.
Arról nem találtam adatot, hogy az online vásárlók hány százaléka rendeli otthonra az árut, ugyanakkor a kiszállítási idő rendszerint egybeesik a normál, nappali munkaidővel, ami feltehetően nem csak engem terel abba az irányba, hogy ne otthonra rendeljek árut, hanem a munkahelyre, ahonnan haza kell cipelni...
Nem véletlen, hogy az FMCG termékek köréből a vásárlók csupán 27%-a rendelt eddig Magyarországon, feltehetjük, hogy online bevásárlást a házhozszállítás nehézsége miatt kevesen követnek el. A legalább hetente netezők körében 3,3% a vegyi áru, 4,8% pedig az élelmiszer online vásárlás népszerűsége.
Pedig a Gemius kutatása szerint 37% olcsóbbnak véli az online vásárlást. Az emberek tisztában vannak azzal, hogy az online kereskedőnek nem kell boltot fenntartani, és fizetni a belvárosi bérleti díjakat, tehát engedhetnek az alapárból jó esetben.

Pár dolog, ami az online vásárlás előnye jelenleg Magyarországon:
- széleskörű online információ,
- "nyitvatartási idő" korlátjának megszűnése (éjjel-nappal elérhető felület),
- rendszerint nem kell elmenni a boltba, ca ipőtalpköltség megspórolása.

Ahol még vannak tartalékok:
- online fizetési módok lehetőségének bővítése (online banking, Paypal), a bizalmi válság feloldása,
- kiszállítási idő bővítése (munkaidő utánra közvetlenül, vagy éjjel-nappalira),
- a kiszállítás idejének pontosítása (ne kelljen egy egész napszakot a várakozással tölteni, max 1-2 órát),
- olcsóbb, vagy ugyanolyan ár, mint offline vásárlás esetében (legalább 37% számít erre),
- ha van információs e-mail cím, akkor mindenkinek kellene válaszolni, és lehetőleg 1-2 órán belül.

A vásárlói döntéshozás szükséges lépései közé nem tartozik "Lenke néni", ez a modellből kiderült.
Érzésem szerint a következő évtized nagy kihívása, hogy ki tud megfelelő online vásárlási lehetőséget biztosítani, nagyszerűen kiépült kiszállítási rendszerrel. Ha valaki idejében képes lesz arra, hogy a nagybevásárlásokat képes legyen online kiváltani, az biztosan alapjaiban fogja átalakítani a jelenegi kiskereskedelmi szerkezetet nem csak Magyarországon, de bárhol a világon.

Források:

Hofmeister-Tóth Ágnes: Fogyasztói magatartás, Aula kiadó, 2003.

Gemius kutatása: E-kereskedelem 2009: Trendek és attitűdök az ekereskedelemmel kapcsolatban - Kutatás a magyar internetezők körében

http://www.stop.hu/articles/article.php?id=557091

http://www.kutatocentrum.hu/tanulmanytar/e-shopping-report-2009-esr-teljes

Médiapédia, a szakma magyar wikipédiája

2010-02-15T17:12:00.000+01:00

Érdekes kísérlet lehet a Wikipédiával párhuzamosan bizonyos wikiszerű oldalak üzemeltetése. Felmerülhet persze a kérdés, hogy mi szükség van erre? Miért nem elég a nagy Wikipédia?

Nos, a képlet egyszerű. A wikipédisták aránylag kevesen vannak egy ilyen kicsi országban, mint a miénk. Így a szükebb érdeklődési körre jutók aránya bizony kevés. Ha kevés a szerkesztő, akkor kevés a cikk, és a téma iránt érdeklődő emberek nem tudják kielégíteni tudásvágyukat. A Wikipédián sokszor úgy érzi az ember, hogy nem elég röviden összefoglalni egy-egy témáp, még a definíciós szócikkeknél is bizonyos kényszert érez az emeber, hogy bővítsen, ne legyen az ellenőröknek az az érzése, hogy az adott szócikk csak egy csonk.

Mi lehet az alternatív "Wikipédiák" versenyelőnye, amitől képesek magukat fenntartani?

1. Legyenek tematikusak! Ne akarjanak mindenben versenyezni, elég az adott szaktémakört alaposan körüljárni.

2. Könnyű szerkeszthetőség. A wiki gépezet manapság elég szépen kinőtte magát, sokféle társprojekt fut sok nyelven, sok szabállyal. Ha egy szűk célcsoportot szeretnénk megcélozni a szerkesztéssel, akkor egyszerűvé kell azt tenni.

3. Kellő publicitás a szakmában. Jó bornak is kell a cégér, azt hiszem ennek túlmagyarázására nincs szükség egy marketingblogon.

4. Korrekt tartalom. Sajnos egyre kevesebb wiki projektben érzik úgy, hogy ellenőrzés nélkül minden esetben értékes tartalom kerül a nagyérdemű elé. Így érdemes szakmai szemekre bízni az ellenőrzést.

5. Nem közérdekű tartalom publikálása. Ez alatt azt értjük, hogy akát olyan nem országos jelentőségű cégek, személyek is felkerülhetnek, akik egy szűk területen fontos szerepet töltenek be, de a Wikipédia ingerküszöbe alatt maradnának.

És az ajánlat: Médiapédia

Az oldal ötlete abszolút wikipédiás alapokon nyugszik. Szerkesztése egyszerűbb, egy gyors regisztrációt érdemes ezügyben megejteni. Rövid szerkesztői profil létrehozható, igaz a leírásnál működésbe lépő karakterszámláló nem működik tökéletesen. Az elmentett cikknél nincs előnézet, ellenőrzésig sajnos nem lehet újra szerkeszteni. Homokozó, azaz próbacikkíró felület van, de valószínűleg a Wikipédián sem véletlenül van egy "nem ellenőrzött" verzió. 2021 szócikk van fent amelyek között lehet témánként és betűrendben is keresgélni. A kategorizálás néhol sántít, de összességében nem rossz. A szócikkek számára nem lehet panasz, az egyes témákon azért sok helyen van még mit dolgozni.

A Médiapédia a Neo Interactive projektje, de nem csak média/marketing/web témájú tematikus wikisite-juk van, hiszen ők gondozzák a Vinopédiát és a Patikapédiát is több hasonló projekt mellett. A Wikipédia szellemiségével ellentétben ezeken az oldalakon megjelennek reklámok, így ezek profitorientált oldalak. Nem tudni, hogy hány cikk "szerkesztőségi", illetve hány privát szerkesztésű. Feltehetően az oldal profitorientáltsága tart vissza szerkesztőket a közösségi munkától.

Kíváncsian várjuk, hogy pár év múlva mennyire lesz létjogosultságuk ezen oldalaknak, mennyire fognak megszaporodni, illetve milyen fejlesztői hátteret tud egy-egy cég mögéjük tenni.

Internetes „jogoskodás” – Vaker a Vera és barátai

2010-01-25T23:36:00.003+01:00

Két meglehetősen kacifántos esetet szeretnék leírni a Google keresőszponzorációval kapcsolatban, amelyek kicsit megpiszkálták természetes jogérzetemet...

Más tollával ékeskedni...

Több esetben tapasztaltam, hogy a Google Adwords szószponzoráció alkalmával bizonyos cégek megszponzorálják saját konkurensük márkanevét. Legutóbb épp az „ebay” szó alatt láttam egy fizetett Vatera hirdetést, ahogy a képen is látszik.

Ugyan magában a hirdetésben nem jelenik meg az ebay, mint a cég feltehetően védjegyként bejegyzett neve, ugyanakkor ezt a keresőszót használják az ügyfélszerzés során. A 1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról ezt írja:

"12. § (1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára.

(2) A kizárólagos használati jog alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel;

b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; vagy

c) a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést a védjegy árujegyzékében szereplőkkel nem azonos vagy azokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy belföldön jóhírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét."

Érzésem szerint ezek alapján az Ebay akár fel is léphetne a jogosulatlan védjegyhasználat miatt, hiszen az Ebay szóra keresőt a név használata miatt megtévesztik, egy teljesen más vállalkozás site-jára vezetik. A magyar jognak persze van egy összehasonlító reklámra vonatkozó passzusa a 2008. évi XLVIII. törvényében, melynek neve: Törvény a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól. A 12. és a 13. § éppen azt taglalja, hogy mi az irányadó ebben az esetben.

"13. § (1) Az összehasonlító reklám

a) nem sértheti más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevét,

b) nem vezethet összetévesztésre a reklámozó és az azonos vagy hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás, illetve annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése között,

c) nem vezethet más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevéből adódó tisztességtelen előnyszerzésre, és

d) nem sértheti más vállalkozás áruja, illetve annak a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 6. §-ában rögzített jellemzői utánzásának tilalmát.

(2) Az összehasonlító reklám

a) kizárólag azonos rendeltetésű vagy azonos szükségleteket kielégítő árukat hasonlíthat össze,

b) tárgyilagosan köteles összehasonlítani az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságát,

c) ha tartalmazza az áruk árainak összehasonlítását, köteles azt tárgyilagosan bemutatni,

d) eredetmegjelöléssel rendelkező termékek összehasonlítása esetén kizárólag azonos eredetmegjelölésű termékekre vonatkozhat.

(3) Jogszerű összehasonlító reklám esetében a védjegyjogosult kizárólagos használati joga alapján nem léphet fel védjegyének az összehasonlító reklámban történő - a célnak megfelelő módon megvalósuló - használatával szemben, feltéve, hogy a védjegy használata elengedhetetlen az összehasonlításhoz és nem haladja meg a feltétlenül szükséges mértéket."

Ha értelmezzük a megfelelő bekezdéseket és a hirdetés szövegét, akkor beláthatjuk, hogy a Vatera szerinti "egyszerűbb megoldás" az nem éppen "az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságának tárgyilagos összehasonlítása". Így a (3) szakaszban emlegetett védjegyjogosult bizony felléphet a jogszerűtlenül eljáró konkurenssel szemben.

Amikor a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve...

És mi a helyzet akkor, ha egy hirdető egy másik, nem hozzá tartozó márkát próbál népszerűsíteni? Egy személyes példát fogok elmesélni, az eset itt sem egyszerű. Egy FMCG multinál dolgozom, és bizonyos időközönként mi is szoktunk keresőkampányt futtatni a cég nevével és egyéb kulcsszavakkal. Épp monitoroztam a futó kampányt, amikor megláttam egy idegen hirdetést a mi hirdetésünk mellett, ráadásul a hirdetés szövegében szerepelt a cégnevünk, mégpedig rosszul, helytelenül leírva. A cég, aki hirdetett a védjegyünkkel egy online kereskedő volt, aki saját magát az általa árult árukkal és az azokat gyártó cégek márkanevével próbálta reklámozni.

Az 1997. évi XI. törvény megfelelő passzusa is engedi értelmezésem szerint az ilyen típusú védjegyhasználatot:

"15. § (1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében - az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban - használja

a) saját nevét vagy címét;

b) az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést;

c) a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja alapján a védjegyjogosulttal szemben csak természetes személy hivatkozhat a saját nevére vagy címére."

Akkor hol itt a gond? Hiszen így a mi áruink is kapnak egy kis ingyen reklámot, ráadásul jogszerűen? A helyzet nem ilyen egyszerű. A hirdetésünk árát részben befolyásolja az is, hogy hányan hirdetnek azzal a keresőszóval, amellyel mi is hirdetünk, és mekkora összeget szánnak a licit alkalmával az adott szóra. Szóval, ha a saját védjegyünkkel hirdethet más is, akkor tulajdonképpen valamekkora gazdasági kárt okozhat ezzel. A kérdés az, hogy az ominózus hirdetés során előállított többletforgalom meghaladja-e a licit során okozott gazdasági kárt? Ezt számszerűsíteni valószínűleg elég nehéz, így itt valamilyen kooperatív vagy belenyugvó stratégia lehet irányadó.

(Az a gondolatkísérlet, hogy egy jogszerű összehasonlítóreklám használata alkalmával az adwords licit során esetlegesen a védjegytulajdonosnak okozott kár megtérítendő-e, már azt hiszem egy egészen komplex jogi problémát vázol elénk, de ezzel esetleg egy későbbi cikk során foglalkoznék.)

A jószándék másik csorbája az volt, hogy a cégnevet az ominózus online kereskedő rosszul használta. Egyértelműen ránk gondolt, csak 2 elég szembeötlő hibával írta a hirdetés szövegében cégünk nevét. (Különös anomália, hogy a keresőszavaknál a helyesen megadott cégnévre érkezett a falsul leírt szöveg.) Írtam egy mailt a kereskedő honlapján fellelhető ügyfélszolgálati email címre, amire még aznap kaptam egy kedves (valóban kedves) szabadkozó választ, azzal az ígérettel, hogy javítják a nevünket. És javították is. A dolog extra pikantériája az, hogy rosszul. Sajnos a ctrl+c ctrl+v nem működött, pedig levelemben egyértelműen leírtam a helyes verziót. Nos, mit tehettem, írtam ismét, másodszorra már sikerült a javítás, és az ő kampányuk véget is ért.

Nincs jogi végzettségem, így ha valaki pontosan tudna érvelni a cikk gondolatvezetése mellett, illetve az ellen, azt bátorítanám, hogy kommenteljen, hadd okosodjunk!

Az idézett törvényszövegek innen származnak:

2008. évi XLVIII. törvény a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól

1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról

Új ruhában Twitter oldalunk is

2010-01-10T20:59:00.002+01:00

A két ünnep közt jókat ettünk, ittunk és ünnepeltünk – ahogyan reméljük tettétek ezt Ti, olvasóink is.

A teljes tétlenség azonban csak látszólagos: a szakmai munka nem állt meg teljesen. A márka öltözékének második lépcsőjeként a blog után Twitter csatornánk is kékbe borult. Reméljük, hogy az új ruha madarasított változata is elnyeri tetszéseteket!

Kommentjeiteket, mint mindig, most is szívesen fogadjuk! Csatornánk címe pedig: twitter.com/marketingmask

Ötpárti parlament, LMP és SZDSZ bent

2009-12-21T16:52:00.004+01:00

Ismerve a nagyobb politikai közvéleménykutatók legfrissebb adatait meglepően hangzik a címsor, és be kell vallanom, nem is a Magyar Országgyűlésről van szó. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha a twitteren folytatott politikai aktivitás határozná meg a pártok népszerűségét.

Választási modell

Megkerestem az egyes pártokat a twitteren, és minden követőjüket egy szavazatnak számoltam. A twitterparlament bekerülési küszöbe 5%, így 11 pártból mindössze 5 lépte át ezt az értéket. Közöttük a rájuk adott szavazatok arányában osztottam szét a mandátumokat.

Eredmények

A politikai paletta erősen zöld és liberális irányba mozdul a twitteren. Mostanáig kb. 200 000 magyar próbálta ki a twittert, max. 50 000 lehet közülük aktív, és majdnem 1500 követi az alábbi 11 párt valamelyikét. A mandátumok 30,1%-ával az LMP nyerte el a kormányalakítás jogát. Kézenfekvő, hogy a valóságban velük együtt gombolyító Kalózpárt 9,7%-a a kormánykoalíciót erősíti. Amennyiben elhatárolódnak a szélsőliberális Kétfarkú Kutya Párttól, és az egyetlen jelenleg parlamenti, és egyszerre twitterparlamenti SZDSZ-től is, akkor a Vállalkozók szövetségével alig marad le a hárompárti koalíció a kétharmados többségről.

Tanulság

A valós parlamenti pártok közül egyedül az SZDSZ küzdötte be magát a twitterparlamentbe. A legtöbb tweettel rendelkező FIDESZ a "párttweetek" 40%-át csiripelte el, ezzel a "voksolók" 2%-át nyerte meg, közvetlenül lemaradva a Munkáspárt és a Jobbik mögött, épphogy megelőzve a mindössze 2 csiripet megeresztő, alig aktív MSZP-t. A jelenlegi parlamenti pártok közül egyedül az MDF nem rendelkezik twittercsatornával, pedig feltehetően lenne keresnivalója kommunikációjával a twittertársadalomban.
Jelenleg a magyar twitter jelentős részét a véleményvezérek, bloggerek, innovátorok, geekek alkotják, akik zömmel fiatalok és magasabb végzettségűek. Ha közülük a pártokat követők több mint 85%-a nem jelenlegi parlamenti pártot követ, miközben a parlamenti pártok a twitteres magyar pártkommunikáció 56% vallhatják magukénak, akkor (bármennyire is nem reprezentatív és ilyen-olyan torzulásokkal teli ez a felmérés) kimondhatjuk, hogy a jelenlegi vezető politikai elittel szemben ez egy jelentős értelmiségi kritika...

"Magyarország leghíresebb marketingese" - Vodán innen, vodán túl...

2009-12-16T10:03:00.002+01:00

A Vodafone-tól kirúgott srác története szinte már közhely a magyar blogger berkekben, de azért a bejegyzés elején összefoglalom röviden a sztorit a biztonság kedvéért.
December 4-én, pénteken országosan akadozott a T-Mobile hálózata, és twittercsatornájukon tettek egy bejegyzést, miszerint hamarosan lesz hivatalos tájékoztatás a problémáról, amit ominózus marketingesünk a következőképp RT-zett: "Ok, csörögjetek ránk ;-)" A google adwords rendszerén pedig szintén ő azzal reagált, hogy megjelentetett egy hirdetést: "Velünk most is elérnéd ismerőseid!", kép itt: by KovacsTweter.
Azóta a srácot kirúgták, és az online társadalom "forrongásba kezdett", a Vodafone leírta magát, a kirúgott fiú pedig a háló szabadsághősévé avanzsálódott. A yamm.hu tanúsága szerint a twitterezők egyik top témája lett a Vodafone, a facebookon pedig 18 óra alatt 1275 rajongója lett az marketingesünk szimpátia oldalának. Ez a szám azóta is növekszik természetesen. A jobinfón online-megmondóembert kereső álláshirdetés jelent meg, szóval a por kavargott, de nézzük, ki mit tett, ki mit profitált, és ki milyen hátrányokat szenvedett az ügy miatt?

Müller Tamás, a Vodafone kirúgott marketingese

Müller Tamás nem engedélyeztette felettesével az általa eszközölt gyors reakciót. Ha az alapszituációt megvizsgáljuk, várható volt, hogy a T-Mobile aránylag gyorsan (max 1-2 nap) megoldja a problémát, tekintve, hogy december 4. péntek volt, így vagy pénteken, vagy a következő munkanapon lehetett volna lecsapni a labdát. Valljuk be, hétfőn már egyáltalán nem ütött volna a retweet semekkorát, és a google szószponzoráció sem. Online a gyorsaságnak őrületes ereje lehet, főleg realtime eszközökön, amilyen a twitter, és tulajdonképpen az adwords is annak tekinthető a szituációban. A konkurens agonizál, a Voda pedig arcoskodik, csak annyit kommunikál, hogy ő működik, a fogyasztói elégedettek lehetnek.
Kolosszális reakció:

gyors,
vicces,
releváns,
adekvát.

Ha az előbb említett 4 dologból valamelyik nem lenne a helyén, akkor az egész kommunikáció csak kidobott pénz lenne. Egy hosszas engedélyeztetési procedúra vagy a gyorsaságot, vagy a viccességet erősen veszélyeztette volna, így az ötlet vagy későn kidobott pénzzé, vagy egy meg nem valósult lehetőséggé vált volna, ha a talpraesett marketinges vacakolásba kezd. Így csak rendeltetésszerűen használt két online eszközt.

Hiba: az engedélyeztetés hiánya, sok cégnél ez főbenjáró bűn.

Felróhatóság: amennyiben az engedélyeztetési procedúra veszélyezteti a gyors és megfelelő reagálást, akkor a hiba részben a procedúrát fenntartó apparátus hibája.

Profitálás: ő lett Magyarország egyik legismertebb marketingese, akit tulajdonképpen részben azért rúgtak ki, mert szakmai szemmel nézve megfelelően reagált le egy ritkán adódó lehetőséget.

Müller Tamást kirúgó ember

A szituációban bizonyítja, hogy nem nagyon konyít ahhoz a munkához, amit a beosztottja végez. Erősen valószínűsíthető, hogy nincs tisztában az online kommunikáció mikéntjével. Feltehetően olyan corporate elveket követett, amelyek szerint egy nem jóváhagyott cselekedet élesítése hazárdírozás, és hiába működik, az elv sérül, és ez büntetést igényel.
Az alternatíva költség (opportunity cost) olyan költség, ami akkor merül fel, ha egy nyereséggel kecsegtető gazdasági cselekvés végrehajtása miatt lemondunk egy ugyancsak nyereséggel kecsegtető másik gazdasági cselekvésről. Amennyiben ez az alternatívaköltség nagyobb, mint a másik cselekedet által szerzett nyereség, akkor rosszul döntöttünk. Ha nem lépett volna online a Vodafone, feltehetően nem reagált volna sehogyan a T-Mobil akadozására. Mondjuk a nemreagálás nem járt volna különösebb haszonnal, a megfelelő reagálás pedig mind imidzs, mind fogyasztószerzés szempontjából használhatott volna a cégnek. A nemcselekvés mellett való döntés így nem indokolt gazdaságilag.
A kirúgásról való döntésnél sem mérte fel, hogy mit veszthet ezzel a cég. Ha online-ról van szó, tulajdonképpen nincs céges "belügy". A twitteren a kirúgás híre futótűzként terjedt, bloggerek tömege foglalkozott a témával, tulajdonképpen elöntötte a socialmédiát. A Vodafon a jópofa konkurens pozíciójából átküzdötte magát a zsarnok multiéba. A minta nem reprezentatív, de az addict blogon lévő szavazás szerint mindössze 2% szerint érdemelt a marketinges kirúgást, az ezer fejű (itt 3000 fejű) Cézár tehát nem ezt a döntést támogatta.
Hiba: az oppurtunity cost figyelmen kívül hagyása. Az arányosság elvét nélkülöző döntéshozás. Online ismeretek hiánya.
Felróhatóság: részben a Vodafone rendszere a felelős, mivel feltételezhetjük, hogy előírás ott is (és még sok nagy cégnél) a lassú, megfontolt döntés.
Profit: fogyasztói szemszögből nehezen értelmezhető, és munkavállalói szemszögből igazán nehezen.

A magyar Vodafone

Egy rossz döntésnek köszönhetően egy kellemes szereplőből gonosz közellenség vált. Sikerült elérni, hogy a twittercsatorna, amit egy régebbi retweet szerint a Vodafone, akárcsak a T-Mobile a hazai brandek közül úttörő módon használ, tulajdonképpen inaktívvá váljon. December 4. volt az utolsó nap, amikor kommunikáltak. A facebookon a cég egyetlen magyar nyelvű lenyomata az a rajongói oldal, amit épp a kirúgást ellenzők éltetnek. A negatív vélemények így elsöprő túlsúlyban vannak.
Magyarországon sok multinál az igazi marketinges munkát végző munkavállalók döntési jogköre csekély, diplomás embereket elavult szabályozások és idejét múlt tudással felvértezett vezetők gúzsba kötve tartanak.

Hiba: egy olyan belső döntéshozói rendszer fenntartása, ami nem támogatja az online média adta lehetőségeket. A saját maga okozta krízisre nem is próbált meg reagálni.
Felróhatóság: egyértelműen felróható szinte minden multinál meglévő "vízfejűség"
Profitálás: nincs

A magyar T-Mobile

Tulajdonképpen nem reagáltak érdemben az ügyre, pedig lett volna esély a Voda által egyszer lecsapott labdát visszadobni. Ennek kihagyása nem túl előremutató.

Hiba: a ziccer kihagyása, az elvesztegetett haszon itt is hiba.
Felróhatóság: vízfejűség, lassú reakció
Profitálás: nincs

Konklúzió

A T-Mobile-nál nincs meg az az ember, aki egy rugalmas, gyors, adekvát döntést keresztül tud tolni a szervezeten. A munkaerőpiacon legalább egy erre alkalmas ember van. A T-Mobile még nem dobta vissza a labdát...

Elhunyt Russell Ackoff

2009-12-14T02:15:00.004+01:00

Sok évtizedes, tartalmas szakmai karrierje végén, 90 éves korában elhunyt Russell L. Ackoff. A szervezeti teóriáiról és rendszerelméleteiről híres professzor néhány gondolata a mindennapi marketing munkában is óriási segítséget nyújt.

Az adattól a bölcsességig

Ackoff egyik legismertebb elmélete az emberi elme tartalmát sorolja különböző szintekre. Az 1989-es publikáció a számítógépek drasztikus térnyerésével kapott igazi jelentőséget a mi szakterületünkön.

A modell az alábbi tartalmi szinteket különbözteti meg:

Adatok
Információk
Tudás
Értelem
Bölcsesség

Sajnos nem ritka eset, hogy feladataink egy részének ellátása során nem vesszük figyelembe, hogy milyen szintű is az ismeret, amihez a feladatunk kötődik. Ennek eredménye az estébe nyúló adatbogarászás, a "kézi excelezés" és hasonló rémületek, amik nagyban csökkentik a marketinges szakmai munkájának hatékonyságát.

Ellenben...

...ha vesszük egy picit a fáradságot és a fenti fogalmak mélyére nézünk, máris nagy segítséget ad munkánk tudatos kontrollálása, és a hatékonysághoz szükséges erőforrások fellelésének ismerete. Lássuk tehát, hogy mi mit is jelent!

Adatok. Olyan nyers entitások, melyeknek pusztán önmagukban léteznek. A saját önnön létükön túl semminemű jelentéssel nem bírnak. Kicsit konyhanyelven fogalmazva az adat egy szám, vagy ismérv, ami nem rendelkezik kontextussal (mértékegységgel, vagy bármilyen viszonyítási alappal, vonatkoztatási rendszerrel).

Az adatot legjobban a klasszikus vicc szemlélteti:

Mennyi?
Harminc!
Mi harminc?
Mi mennyi?

Információk. Ha a fenti válasz egy olyan kérdésre érkezett volna, mint például a How much is the fish!?, akkor máris információvá válhatott volna. Az információ ugyanis annyiban több az adatnál, hogy kontextussal rendelkezik, értelmezhető.

Egy másik szemlélet szerint az információ per definem hasznos. Ackoff eredeti elmélete ezzel vitatkozik a fogalom definiálása pillanatában, én azonban arra az álláspontra helyezkednék, hogy ez a szempont mégis fontos része a fogalomnak. A puszta kontextus ugyanis még mindig nem teszi alkalmazhatóbbá az adatot, hogyha a kontextus ellenére sincs használati értéke.

A mai üzleti világban információra jellemzően döntési helyzetekben van szükségünk. Ekkor az információ már döntési kritériumként működik, aminél már elengedhetetlen feltétel annak hasznossága, a céllal szembeni megfelelősége.

A klasszikus ackoffi értelemben az adatbázisok már információként üzemelnek a bennük rejlő adatkapcsolatokból adódóan. Én szívesebben tekintem az adatbázisokból aggregált riportokat, döntéstámogató összefoglalókat információnak.

Tudás. Érzékeny fogalom, nagyon fontos a definíciója, mert eltér a mindennapi értelmezéstől. A tudás egy olyan determinisztikus folyamat eredménye, melynek célja az információk módszeres gyűjtése. Ez a gyűjtés azonban nem bír értelmezéssel, analógiák felállításával. Az elsős gyerekek fejében a szorzótábla pontosan ilyen jellegű ismeret: a sorokat memoriter-szerűen teszik magukévá a kicsik, ám a tábla megtanulása önmagában még nem teszi őket alkalmassá arra, hogy 127-et megszorozzák 65-tel.

Értelem. Interpoláció. Olyan algoritmikus képességek léte, mely a megszerzett tudás összefüggései alapján képes újfajta tudást szintetizálni a megszerzett ismeretek által kifeszített világon belül.

Bölcsesség. Extrapoláció. Az értelmet felülmúló képesség, mely nem csak a megszerzett ismeretek keretein belül képes újfajta tudást létrehozni, de annak határain is képes túllépni.

Ismereti szintek a marketing munkában

A modell igazi tanulsága számunkra az, hogy a valódi marketing munka a döntésektől, azaz az információs szinttől indul. Az ehhez vezető aggregációs folyamat igazi robotmunka, de legalábbis operatív tevékenység. Következésképp időigénye igen rossz arányban van eredményességével.

Ráadásul a gyakrolati tapasztalatok azt mutatják, hogy a döntési kritériumként alkalmazott információk köre és struktúrája általában közép- vagy hosszú távon változik. Ez a tény vetítette előre az egyszerűbb marketing információs vagy összetettebb döntéstámogató rendszerek születését.

Ezen rendszerek alkalmazása jellemzően nem bonyolultabb az automatizált riportokat nem támogató megoldásokénál – hiszen kifejezetten az ismétlődő feladatok megtervezésére készültek. A rendszerekben végzett munka az adatok és információk közti transzformációk definiálását jelenti. Ezek tervezés után bármikor, az időközben változott / bővült adatokból frissítve hívhatók le.

A tény mindenesetre az, hogy a döntéstámogató rendszerek egyszerűbb formái már az egyszerűbb marketing feladatok ütőképességét is nagymértékben képesek növelni – több időt hagyva a kreatív feladatok elvégzésére.

Ha jó marketingest akarunk tehát, akkor az IT hátteret sem szabad meggondolatlanul figyelmen kívül hagyni – és ez nem csak a web mint médium ismeretét jelenti. A DTR-ekben jártas, adatbázis szemléletű kollégák erőforrás allokációs döntései ugyanis hosszú távon meghozzák a kívánt eredményeket.

Remélem, az elkövetkezendő években az automatizált információkra építő marketing térnyerése is hasonló ütemet fog diktálni, mint amilyet a platformot adó számítástechnika tudott ezidáig.

Egyet értesz? Nem? Kommentáld a cikket Te is!

Új álarcban a Marketingmask

2009-12-13T23:03:00.004+01:00

Erős volna megújulásról beszélni egy olyan dologgal kapcsolatban, aminek picit még ott a hátsóján a tojáshéj - márpedig a Marketingmask még távol áll az aranyévektől. Így inkább csak frissülünk.

Az arculat első hulláma a mai napon érkezett, és az elkövetkező napokban még sok apró, az olvasók elégedettségét szolgáló formai változást tapasztalhattok.

Tetszik? Nem tetszik? Szóljatok hozzá!

Evolúció vs. mutáció

2009-12-06T19:09:00.008+01:00

Integrált marketingkommunikáció.
Az utóbbi évek egyik leggyakrabban hangoztatott, és éppen ezért talán legelcsépeltebb fogalma. De tudjuk-e valójában mit is rejt ez a fogalom? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a komponensek fejlődéséből adódóan hogyan változott ez a megközelítés az évek során? Vagy éppen mely pontokon vannak a legfontosabb fejlődési lehetőségei? A Marketingmask ma ezt a témakört veszi górcső alá.
Mi is az integrált marketingkommunikáció?
A Wikipedia szavait idézve "az integrált marketingkommunikáció (IMK) a marketingkommunikáció holisztikus megközelítését leíró fogalom. Célja az üzenet konzisztenciájának biztosítása és a különböző médiumok szinergikus alkalmazása. A koncepció az on- és offline marketing csatornákat egyaránt magában foglalja."
Sokan megelégszenek a fenti definícióval, mi most mégis szétszedjük ezt, hogy egészen pontos legyen mit érdemes a fogalom alatt érteni.
Konzisztencia. Kétféleképpen definiálhatjuk a fogalmat. Szintaktikus módon meghatározva konzisztens az a teória, amelynek alkalmazása során nem található olyan állítás, mely önmaga és ellentettje is levezethető a teória alapvetéseiből annak gondolatmenetét követve. Tehát nem tartalmaz ellentmondást.
A másik - a mi szempontunkból érettebb - definíció pedig a szemantikus megközelítésre épít: konzisztens, ha van egy modellje. Elsőre talán kevesebbnek tűnik, mégis többet mond.
Holisztikus. Eredete a görög holos szó, mely egészet jelent. (Innen ered az angolszász whole szó is. Nem összetévesztendő a bálnával.) A holizmus tana szerint semmilyen rendszer működése nem magyarázható csupán a részek működésén keresztül, sokkal inkább igaz az, hogy a rendszer működése adja a magyarázatot a részek működésére. A holisztikus megközelítés tehát fentről, a nagy egész felöl vizsgálja a világot. (Ez a megközelítés egyébként a magyar nyelv logikai szabályszerűségeiben is tetten érhető, de ennek külön bekezdést fogunk szentelni, hogy legyen miért visszatérni a blogra.)
Szinergia. Közösmunka. Viccen kívül: a görög szün és ergon, azaz közös és munka szavainak összetétele. Szinergiának közgazdászként leginkább azt nevezzük, ha a részek együttese képes olyan összhatást kifejteni, amely meghaladja a részek egyedi hatásának egyszerű összegzését. Tehát az egész több a részek összegénél. Ez a fogalom is igencsak egy tőről fakad a fentebb említett holizmussal.
Hibák és tévhitek
Ezek után joggal kérdezhetjük, hogy az integrált marketingkommunikáció valójában az üzenet mutációját, vagy evolúcióját kellene hogy jelentse.
Nekem személyes meggyőződésem, hogy az IMK definícióját helyesen használva a válasz mindenképp az evolúció. Azaz a hazai kampányfelhozatal szegényessége nem a fogalom szegényességére vezethető vissza.
Sajnos ugyanis nem egyszer van alkalmunk azzal szembesülni, hogy az integrált kampányok esetében a megbízó ugyanazzal az egy üzenettel próbál minket elérni különböző médiumokon - vagy továbbmenve az üzenetet változatlan formában kívánja számunkra átadni. Esetlegesen megfűszerezve az épp tekintett médium technikai sajátosságaiból adódó kényszerű változtatásokkal. Ilyenkor történik az, hogy az ügynökség számláján feltűnően nagy százalékot tesz ki a mutáció nevű tétel, és teszi mindezt többnyire a kreatív tervezés nevű tétel rovására.
Pedig...
Trendek
...a másik oldalon ott áll a megbízók megkülönböztethetőségre, egyediségra való törekvése, ami sok esetben torkollik az üzenet összetettségének, szofisztikáltságának növekedésébe. Ami azt jelenti, hogy többet kell átadnunk a célcsoportnak minden egyes impresszió során. De többet kell-e átadnunk valójában? Ha az impresszióink mutálás eredményeként születnek, akkor a válasz az, hogy igen, ami a kreatívok kényszerpályára szorulását eredményezni.
Ez a kényszerpálya pedig azért is igen veszélyes, mert nap mint nap folyamatosan nő a minket érő marketingkommunikációs impressziók száma, azaz minden egyes nappal nő a minket érő zaj is. Nincs ez másképp a célcsoportunkkal sem, és ahogy a marketinges szeret fogalmazni: ha már nekem is sok, mit várjak a vevőtől?
Nem kell tehát sokat érvelni amellett, hogy ha át akarjuk törni a jeget, egyszerűbben kell fogalmaznunk, nem szabad mindent egyszerre akarnunk. És éppen itt válik izgalmassá az, hogy az integrált marketingkommunikáció gondolata hogyan képes segíteni a munkánkat.
Válaszkeresés gyanánt egy kicsit elkalandozunk az alternatív médiumok világába.
Új médiumok
Merthogy ilyenek is vannak ám. Gondoltátok volna, hogy egyszer a tévé is az volt? Pedig nem is volt olyan rég. Akkortájt a közönségszavazásokat nem SMS-en, hanem vasalón és egyéb nagy fogyasztású háztartási gépeken keresztül bonyolítottuk.
A médiumok fejlődése pedig napjainkban sosem látott ütemet vett fel.
Az egyik érdekes fejlesztés a dinamikus eladáshelyi kommunikáció, melynek inteaktív formáival is volt alkalmunk már hazánkban is találkozni. Előbbire jó példa a Raiffeisen Bank kirakati televízióhálózata, az R+, utóbbira pedig a Vörösmarty téri Citibank fiók interaktív kirakata. (Kérdezd csak meg nyugodtan! Szívemre venném ha bent ragadna. Igen, a tapiüvegre gondolok...)
Ami hazánkban azonban még gyerekcipőben jár, az az ilyen médiumok háta mögött húzódó infrastruktúra, és legfőképpen az ezt kifeszítő marketinges modell. Ellenben a távoli Nagy-Britanniával, ahol a marketingboltot kolbászkerítés övezi, és ahol is az Openeye Displays nevű cég a puszta médiumüzemeltetést kőkemény médiatervezéssé fejlesztette az általa kialakított bankfiókok és üzletek kialakítása során.
A koncepció ugyan túlmutat az egyszerű sokképernyős megoldásokon, mégsem végtelenül bonyolult. Sőt, talán az egyszerűsége a bája.
Az Openeye rendszere ugyanis nem médiumokról és az üzenet mutációjáról szól, hanem az üzletben történő felületek, valamint az általuk lefedett területek vagy szekciók funkciójának tudatos tervezéséről. Vegyünk egy példát. Sétálok az utcán, míg nem rámbámul egy televízió (vagy vetített fóliás felület) az ablakból és azt mondja: gyere be. És nem mond semmi többet.
Besétálok. A következő területen (entrée, ügyfélsoroló, váró, stb.) megtudhatom miért is kellett besétálnom, míg továbbhaladva részletesebb információkat kaphatok arról, ami jobban érdekel - természetesen újabb képernyők segítségével. Ha egy ügyfélsoroló rendszer is el van helyezve a fiókban, akkor a kiválasztott szolgáltatás már eleve információt ad a rendszernek arról, hogy amíg várok, miről is érdemes reklámszpotokat járatni a velem szemben ülő televíziónak.
Persze tovább haladva a rendszer folyamatosan egyre többet tud meg arról, hogy mi is a végcélom - hiszen egyre több információt osztok meg erről a puszta viselkedésemmel. És viselkedéselemző kamerákra még szükség sincs. (Egy bankban az ügyintéző által felvett minden információ visszaköthető a kommunikációs rendszerre, míg egy ruhaboltban a megközelített ruhadarabok segíthetnek az üzenetek behatárolásában. Előbbi egy különös passzív interakciót mutat, míg utóbbi pusztán a termékek elhelyekedéséhez passzintja az ott található üzeneteket.)
A végén persze a pénztárnál még gyorsan rámsóznak valamit, amire garantáltan semmi szükségem nem volt, de számomra impulzív volt a termék, számukra pedig dead stock.
A koncepció lényege tehát nem más, mint a különböző médiumok kiválasztása során a puszta eléréseken és demográfiai adatokon alapuló optimalizáláson túl ezek tevőleges összepárosítása a célcsoport döntési folyamatában való elhelyezkedésével.
Az eredmény: sok rövid, jól elhelyezett üzenet, melyek mindegyike egyetlen céllal bír: a célszemélyt rávenni a következő apró lépés megtételére. Hiszen a leghosszabb utazások is egy apró lépéssel kezdődnek.
Fejlődési perspektívák
A fent leírt folyamat tanulsága pedig nagyban túlmutat a leírt alkalmazáson. Ha ugyanis a potenciális vásárló döntési folyamata az a modell, ami a konzisztenciát adja, akkor máris megvan az a holisztikus ív, ami meghatározhatja a médiumok egy olyan optimumát, ami szinergiát képes eredményezni.
És voilá, megvillant az integrált marketingkommunikáció mögött rejlő zsenialitás.
Ahhoz azonban, hogy az IMK valóban kifejtse a szemléletben rejlő potenciált, a megbízóknak és kreatívoknak is újra kell gondolni az integrált kampányok jelenlegi (hibás) felépítését. Valamint minden eddiginél jobban meg kell ismerni a lehetséges vásárlók döntési mechanizmusát.

Fogyasztói reklamációk - "a stílus maga az ember"

2009-12-01T17:23:00.000+01:00

"A vevő a király", kis hazánkban ezt sokszor nagyon nem így érezzük, például amikor az 5-kor záró posta ajtaján háromnegyed 5-kor már nem mehetsz be, ha kártyával akarsz fizetni a kisboltban, morognak, ha háromnál több inget kell a medvéket megszégyenítő karmokkal ellátott plázababának összehajtani a próbálás után, akkor jobb, ha kimész az üzletből.

A face to face érintkezések alkalmával is elszabadulnak az indulatok, de a kapcsolatként megadott e-mail címekre valóban sokszor elég durva e-mailek futnak be. Ki a hibás?

Orbitális közhely, hogy az arctalanságba burkolózó emberek bátrabban nyilatkoznak meg, bátrabban szólnak be, mint azok, akik vállalják arcukat, nevüket. Próbálom modellezni az a szituációt, amikor a mezei user meglát egy info@cegnev.com, vagy egy recepcio@cegnev.com mailcímet. Vajon mi bizsergeti ilyenkor a szinapszisokat? Pár reklamáló archetípus alant:

1. Digit barom Egy gép fog válaszolni, hiszen olyan nevű ember nincs is, hogy info... (No comment, ők elég lakonikusan fogalmaznak, pl.: "leiratkoznék", "kűgyétek má", stb...) Megszólítást és elköszönést nélkülözik, mert ugye minek az. Egy részük, amint olvas egy normális hangvételű válaszlevelet a cég részéről, átváltozik Normális Reklamálóvá, a szerencsétlenebbek maradnak ebben a kasztban, vagy Jóhiszemű Balfácánná alakulnak, és onnan folytatják egyedfejlődésüket.

2. Vérszittya Tudja, hogy a multis "karvalytőke" katonája ül a mailcím fogadórészén, akit joggal gyűlölhet, mert kizsákmányolja őt, és mindent úgy optimalizál, hogy a magyar fogyasztó szívjon a legjobban. Nos, ők rendszerint sajár nyomorult helyzetüket vetik össze a csillogó multi megrendíthetetlen helyzetével, és "nem ér ám a kicsit bántani" típusú mondatokkal cibálják a gonosz oroszlán bajuszát.

3. Kőbunkó Ők némi udvarias bevezetés után (Türelmes Kőbunkó), vagy in medias res (Türelmetlen Kőbunkó) átcsapnak személyeskedésbe, rendszerint a szolgáltatások/termékek színvonalának fekalizlásával, illetve a női felmenők prostituálásával érvelnek.

4. Kuncsorgók Ez a csoport tudja, hogy sok cég küld kárpótló csomagokat a reklamálóknak. Rendszeresen megtoldják panaszaikat saját postacímükkel, és felhívják a figyelmet arra, hogy az ajándékcsomagot nyugodtan lehet arra lehet küldeni.

5. Önjelölt Petrocellik Hatalmas természetes jogi érzékkel megáldott embertársaink, akik hallottak már a fogyasztóvédelemről, illetve egyéb jogsegély szervekről. Ők azok, akik a jogi óvadék (kaució) fogalmát "kaukcióként", a kötbért pedig "ködbérként" emlegetik mind szóban, mind írásban.

6. Gonosz Legyek Megemlítik a levélben, hogy teleköpik az internetet a cég negatív hozzáállásával, a szar termékeivel, stb. Fórumoznak, rendszerint munkanélküliek, vagy nyugdíjasok, de sajnos internetelőfizetésre éppen van pénzük. Életük legfőbb értelme: ártani bárkinek, bármi áron.

7. Jóindulatú Balfácán Megpróbálja leírni problémáját, de az sajnos semmilyen emberi nyelven nem sikerül neki. A céges válaszoló megpróbálja komolyan venni, válaszol neki értelmesen, amibe emberünk belezavarodik, mert nem érti. Felháborodásában rendszerint átváltozik Gonosz Léggyé, vagy Önjelölt Petrocellivé, opcionálisan bármelyiket kombinálja a Kőbunkó ismérveivel.

8. Anti IT Nem ért a technikához minimális elvárható szinten sem, de használja korunk vívmányait. Számára google=böngésző=internet, és a sort a végtelenségig folytathatnám. Ő az, aki ír egy panaszos levelet, és ha válaszolsz arra, akkor megkérdi, hogy honnan tudod a titkos e-mailcímét. Sokszor lárva teste Önjelölt Petrocelli pillangót rejt...

9. Normális Reklamáló Ritka típus, de van ilyen. Ír megszólítást, elköszönést, pontosan kifejti a problémáját, megoldást keres, nem felelőst. Meg kell becsülni őket, nehogy átváltozzanak a válaszadó hülyeségéből kifolyóan!

A válaszadó mit tehet? Álljon mindig normálisan és rugalmasan a helyzethez, és legyen udvarias, mert a "vevő a király"! Folyt köv. hamarosan.

Szerkeszthető twitterlista

2009-11-20T11:33:00.001+01:00

Az amúgy sem túl régi twitter listázási lehetőség tovább fejlődött. Ha rákattintunk egy listánkra, megjelennek a lista által követett userek csiripjei. A tweetek felett jobbra rákattinthatunk a "view list page" linkre, így eljutunk listaoldalunkra. Itt jobb felső sarokban klick az edit-re, és ez a kép jelenik meg.

A descriptionnél megadhatunk egy kis leírást a listáról, erre 100 karakternyi esélyt kapunk. Ékezetes karakterek kerülendők, mert azok helyén még kérdőjelek jelennek meg. Beállíthatjuk külön azt is, hogy a listánk publikus legyen, vagy korlátozott.

A beállítások után a leírás megjelenik a lista fejlécében.

A Google egyelőre nem ezt a descriptiont jeleníti meg a találati listában, de elképzelhető, hogy ez változni fog.

Twitter termékelőnyök, miért szeretjük a Twittert?

2009-11-13T20:06:00.001+01:00

Sokan sokat írtak már a twitterről, de magyarul a legfontosabb előnyeit még nem láttam összeszedve. Ezért most erre tettem kísérletet:

1. Gyors információ (idő dimenzió)

Real time, azaz azonnal közölhetünk információt, amint a publikálásra szánt esemény megtörténik. Ezzel a mai kor talán egyik legfontosabb követelményének tesz eleget, gyors. A gyorsasághoz hozzátartozik az is, hogy az infók rövidek. Egy üzenet 140 karakter, így az egész könnyen emészthető.

2. Információ bárhonnan (tér dimenzió)

Ha hozzáférsz a nethez, vagy van mobiltelefonod, és olyan helyen vagy, ahol ezek működnek, akkor tudsz publikálni a twitteren. Korunk másik nagy kihívásának tesz eleget, lerövidíti a távolságokat.

3. Kölcsönös információáramlás

Nem csak fogadni tudsz információt, hanem adni is. Ez az internetes, webkettes kommunikáció egyik kiemelkedő előnye a klasszikus kommunikációs csatornákkal szemben. Az embereknek szimpatikus, ha megmutathatják magukat és elmondhatják véleményüket.

4. Egyedi információ(k) (személyre szabott)

Olyan információhoz férhetsz hozzá, amihez csak kevesen (csak azok, akik ugyanazt a csatornamixet követik, mint te). Te állítod össze, hogy kiket követsz, így szelektálod az infókat. Csatlakozhatsz olyan csatornákhoz, amelyek neked fontosak, és azoktól gyorsan kapsz infókat. Lehet, hogy egy infó másoknak nem mond sokat (pl. meghívás egy személyes találkozóra), de neked nagyon fontos.

5. Nyilvános információ (hozzáférhetőség)

Igaz lehet korlátozni, hogy ki férjen hozzá egy csatornához, de a legtöbb twitter csatorna nyilvános.

6. Kategorizálható információk (listázhatóság)

Óriási tömegű információ áramlik a twitteren, de a listák által tudsz kategorizálni. Így az egyes témákra külön fókuszálhatsz.

7. Írásbeliség (követhetőség)

Verba volent, scripta manent. Mondották a rómaiak. Az írásos forma miatt követhető. (Előny a telefóniával szemben, ahol ugye a szó elszáll...)

8. Mérhetőség

Különböző twitteres alkalmazások segítségével mérheted magad. Mennyire népszerű a twitteroldalad, mennyire nagy a befolyásod. Ilyenek pl. http://klout.com/, http://twitter.grader.com/. A jó mérhetőség általában elmondható az online dolgokról, ellentétben egy csomó offline eszközzel.

Az AIDS csodálata, lapszéli gondolatok marketinges módra

2009-11-11T17:02:00.002+01:00

A cím elég kemény, hiszen ki akarná csodálni korunk pestisét, az AIDS-et, jobban mondva az immunhiányos tünetegyüttest okozó HIV vírust?

"Fas est ab hoste doceri"

Ovidius mondotta: "Szabad az ellenségtől is tanulni." Bizony ez a szörnyű vírus az emberiség nagy ellensége, ugyanakkor nagyon ügyes. De mit tud, amit el lehet lesni tőle? Nem vagyok orvos, szóval nem a HIV vírus biológiáját szeretném egy magasröptű posztban előadni, csupán a marketinges számára fontos tulajdonságokat szeretném kissé alternatív módon boncolgatni.

Alkalmazkodó rugalmasság

A HIV a jelenlegi orvostudomány olvasatában megállíthatatlan, és ez annak köszönhető, hogy szerkezetét úgy tudja változtatni, hogy ne ismerjék fel az ellene bevetett anyagok. Szóval roppant módon alkalmazkodik a környezethez, a környezet veszélyeihez, és ez fenntartja elpusztíthatatlanságát.

Kulcsszavak: gyorsan és rugalmasan alkalmazkodik a környezet változásaihoz, és ezt a megfelelő módon teszi.

Melyik vállalkozás nem szeretne ilyen lenni? Mondjuk a MÁV-nál és a BKV-nál nem látjuk a ezt a szándékot, de a racionálisan működő vagy működni próbáló szervezetek igyekeznek ilyenek lenni. De akár egy személyes karrierút során is fontosak lehetnek ezek a kulcsszavak.

Azonosulás - beépülés

A HIV úgy támadja meg a fehérvérsejteket (amelyek a kürokozók ellen védenek), hogy képes a sejthez kötődni, és a kötődés segítségével lemásoltatja magát. Így tulajdonképpen a vele szembenálló oldal nem ismeri fel, sőt, ő maga terjeszti.

Ez a mechanizmus pedig több sikeres marketingmódszerre emlékeztet. Elsőként a gerjesztett szájreklám jut eszembe, ahol a marketinges üzenet beépül a "gazdatestekbe"(fogyasztókba), akik azt maguk másolják le, és adják tovább. Hasonló elven működnek a közösségi oldalakon elhullajtott reklámok. A reklám közlője beépül, megoszt, és innentől fogva az üzenetet a fogyasztók továbbítják. A multi-level marketing modell is így működik, igaz itt a közvetlen eladáson van a hangsúly, szóval itt maga a termék (is) jár kézről kére, fogyasztóról fogyasztóra.

Tanulság

Bízva abban, hogy a példa nem volt túl morbid, remélem elérte célját. Néha érdemes rácsodálkozni a természetre, akár a szépségeire, akár a szörnyűségeire, és kicsit kizökkenve az iroda nem túl gondolatserkentő közegéből tanulni a körülöttünk lévő dolgokból, akár más kontextusba helyezve azokat. Ki tudja, lehet, hogy egy új, nagyszerű marketingmoddell így fog egyszer megszületni, vagy egy meglévő tökéletesedni, ha ki merünk lépni a keretek közül?

Gondolatok a Twitter mikroblog használatáról

2009-11-05T19:55:00.010+01:00

Twittter definíció by Wikipédia:
„A Twitter ismeretségi hálózatésmikroblog-szolgáltatás, mely lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy rövid bejegyzéseket vagy egymásnak szánt üzeneteket írjanak (formázatlan szövegként, maximum 140 karakter hosszúságban) SMS-ben, a Twitter honlapján, azonnali üzenetküldő alkalmazásokon, egyéb, a TwitterAPI-t használó programokon (például Twittertop) vagy webes szolgáltatásokon (például Netvibes) keresztül.”
Mire jó?

Gondtalan csevegés (LindaZimany)
Nagyon gyors hírközlés (újságírók, vagy magánemberek)
Közösségi események megszervezése (közös sörözés, babázás)
Chatelés (ha nincs más)
Termék/szolgáltatás népszerűsítése

A kezdet
Az ember bepötyögi kedvenc böngészőjébe, hogy www.twitter.com, és máris a világ jelenleg legkedveltebb mikroblogján találja magát. Egyelőre magyarul nem, csak angolul, spanyolul és japánul elérhető az oldal, szóval a „magyar monitorra magyar Twittert” még várat magára. Igaz okulva a Google/Facebook kisebb nyelvek felé történő nyitásából hosszútávon várható a magyarítás.
Regisztráció
A Sign Up gombra kattolva elindítjuk regisztrációnkat, sorban:

Teljes név:
Felhasználónév:
Jelszó:
E-mail cím (működő, még nem regisztrált):
Ellenőrző szavak másolása (humanoid mivoltod bizonyatásául, CAPTCHA):

Kitölt, boldog :-)

Beállítások
És a „Create my account” gombra kattolva már boldogan csiripelhetünk is a twitteren.
Az első lépés, a settings menüpontban lecsekkoljuk, hogy mit tudunk megbabrálni. Időzóna beállítása (roppant hasznos), sajár url megadása (na itt már a nárcisztikus exhibicionisták szeme felcsillanhat), jelszóváltoztatás (rendszergazdák benedvesedve), US, Canada, UK, India, New Zealand szerencsés lányai/fia telefonról, sms-ben is nyomhatják, a világ árnyékos oldalán ez a szolgáltatás még kétséges. Értesítések (ha tudni akarsz pár dologról, illetve ha csak egy SPAM nevű felhasználó levelezget veled), képfeltöltés magadról, céged logojáról, anyósodról szívmelengető funkció, amúgy egy csapzott veréb jelenik meg üzeneteid mellett. Háttérkép választása (ez jót tesz mindenkinek), és az utolsó (Connection) fülön az esetleges twitterre írt alkalmazások, ezt kis tapasztalás után megismered.
Find people
Egyedül nem megy, így megkeressük ismerőseinket, ha vannak a Twitteren. Ezt a find on other networks fülre kattintva tehetjük leggegyszerűbben, ahol google, yahoo vagy aol fiókunkhoz tartozó levelesládánk címét és jelszavát bepötyögve megláthazjuk, hogy mely ismerősünk twitterezik. Ha szeretjük őket, bejelölhetjük.
További lehetőség, ha a find on twittert használjuk, itt különböző bűvszavak ékezet nélküli beírásával (pl. szorosdenemrum) próbálhatunk szerencsét. Kb. 20000 - 30000 fős a szittya tábor, zömük újságíró, celeb, haladó IT szakember, cég (nyáladzó marketinges) vagy egyszerűen unatkozó agysejthiányos (ez a legnépesebb kaszt). Amennyiben vannak külföldi ismerőseid, akkor kb. 6-7 millió aktív felhasználóból válogathatsz. Ha mégis magyarokra vágysz, keresd fel a http://yamm.hu/, vagy a http://twittertop.hu/ oldalakat, amelyek tulajdonképpen a twitterre írt alkalmazások, és a magyar twitterezők nagy részét fellelheted itt a twitteres nicked és jelszavad megadásával.
A yammen van külön celeb rovat, itt LindaZimany neve szúrja az ember szemét leginkább. Ha a fogékony vagy az igazán nagyvilági picsogásra, ne habozz a neve alatt lévő follow gombra kattintani, és már csatlakoztál is az internet szellemi minimum mércéjét jelentő twittercsatornához. Sajnos Győzike még nem nyomja, de ígérte, pár éven belül elvégzi az első elemit, és így az olvasni tudó twitterezők is élvezhetik logikai rendszerbe szedett rövidke betűsorait.

Celebeken túllendülve nézzük, kik között tudunk még keresni. Rögtön itt egy fura jelenség, kristofsteiner, aki maga sem tudja eldönteni, hogy egy brand, vagy celeb, mi most brandként kezeljük, hiszen saját blogoldalát reklámozza állandóan, marketinges szempontból nem feltétlen helyesen.

Kristóf ugyanis mindig blogjának kezdőlapjával kampányol, régi twittjei is a legfrissebb tartalomra hivatkoznak.

No de nem csak honlapot lehet reklámozni, hanem ugye terméket is, Kristóf épp sic! „Gumumatrac a Gangeszen” című könyvét promózza, előtte hangyányit elhinti a bookline honlapcímet, ahol a remekmű pénzzé válik számára. Nesze neked Garcia Marquez, Kertész Imre, meg a többiek…
Lehet fikázni bátran a magyar celebeket, de LindaZimany és kristofsteiner is jóval több követővel bír, mint pl. a HVG vagy azindex csatornája. Jólmegmondva, olyan a Twittered, amilyen az társadalmad… De hol késik a Mari Zsuzsi?
Ennyi agyzsibbasztás után lépjünk tovább, nézzünk egy újabb értelmes funkciót. Kris twittjeiről nehéz leszakadni, így maradunk nála, hiába, ha valaki érdekesen él…

Twitpic, képek megosztása a twitteren. Szemléltetőanyag, Now that’s what we call HOT, egy igazi VIP Britney táska, amely a feltöltő fiatalember tulajdona. Hogy is van a régi mondás? Sorry Britney, I love techno :-)

Ami viszont figyelemre méltó, Kristóf közlési módja: „@kornelherbert http://twitpic.com/ldmnk - Now that's what I call HOT! :-) 5:20 PM Oct 13th from TwitPic”, kukac a felhasználónév előtt, hát mit akar Kristóf ettől a gyermektől egy kukaccal? Helyes megfejtés: válaszol kornelherbert utolsó twittjére. Ha már így belemelegedtünk a twittelésbe, nem csak válaszolni lehet a twittmezőben, hanem kedvencnek jelölni is egy csiripelést. Csak annyit kell tenni, hogy az általunk megkedvelt csiripelés fölé húzzuk egerünket, majd a megjelenő csillagocskára kattintunk, és örülünk napkeltétől napnyugtáig.
Mi történik azokkal, akik rengeteg csatornát kezdenek el követni, és nem igazodnak ki a sok csiripelés közepette. No erre jók a listák. A követőink csoportjától jobbra találhatjuk listáinkat, amelyeknek segítségével kategorizálhatjuk azokat, akiket követünk. Az adott listában csak azoknak a twittjei jelennek meg, akiket oda beskatulyáztunk. Hurrá, nem kell 1000 csiripelésen átszaladni, ha pl. 3 listát készítünk. Prostituáltak, Celebek, Egyebek. Az Egyebekre ránézünk minden második karácsonykor, a Celebekre naponta, a Prostituáltakra félóránként, és mindent naprakészen tudni is fogunk a világról. Akiket gyűlölünk, azokat a block XY illetve jelentem spamként XY-t gombok megnyomásával taszíthatjuk az internet kénköves pöcegödrébe. Ezen hasznos funkciókat egy kis fogaskerék alá rejtve találhatjuk meg.
Elég monitort pazaroltam erre a bejegyzésre, egy dolog maradt hátra, ez az önpornózás, akarom írni promózás, ha valaki nem rettent el teljesen az amúgy 10-es skálán legalább 7-es mértékig hasznosnak vélt twittertől, és akinek tetszett a poszt, az kövesse bátran a marketingmask nevű felhasználót, remélem mindenki emlékszik: find people, find on twitter, marketingmask, search, follow…

Tűzben edzett acél - Erősödő erős márkák a válságba

2009-10-31T21:55:00.006+01:00

Mi az, amit az erős márka jobban tudhat, mint egy kevésbé erős? Mi történik olyankor, amikor egy válságkörnyezetben élő közösség keresi a még számára megengedhető maximális fogyasztást?

Feltételezhetjük, hogy az emberek saját preferenciarendezésüknek megfelelően akarják maximalizálni a fogyasztásukat. Ez összetett probléma, ugyanis általában árban minimalizál a többség, illetve minőségben maximalizál, szóval ár-érték arányban szeretünk normális esetben maximalizálni. A kérdés az, hogy az értéket mi jelenti számunkra? Presztízstermékeknél előfordulhat, hogy az ár maximalizálása a presztízsfogyasztó "sznobok" számára egyben ár-érték maximalizálást is jelent, tehát az ár (néhány tulajdonsággal együtt) ez esetben kielégíti a termékkel szemben állított végső elvárást.

Tehát, az optimalizáció során van egy preferenciahalmaz, amelynek a maximuma egy ideális termék. Jelöljük ezt X-szel. X egy n változós függvény, ami maximumát akkor éri el, ha minden változója maximális, minimum értéke pedig 0. Vannak olyan változói, amelyek, ha 0 értéket vesznek fel, akkor az egész függvény is 0-t vesz fel, illetve vannak olyanok, amelyek felvehetnek 0-át, de a függvény attól még nem 0. A függvény 0 értéke az a pont, amely esetén az adott termék fogyasztása teljesen haszontalan, vagy káros, azaz megbánáshoz vezet. Azokat a változókat, amelyek ha felvehetnek 0-át, akkor a függvény értéke 0 lesz, nevezzük kritikus változóknak, amelyek pedig 0 érték felvétele esetén nem nullázzák le a függvényt, nevezzük mellékes változóknak.

Megérzésem szerint a kritikus változók azok, amelyek egy vásárlás folyamán főmotivátorként hatnak. A fő motivátorokat nagyon nehéz kategorizálni, modellünkben feltételezzük, hogy ezek a motivátorok Maslow szükségleti hierarchia piramisának egyes szintjein elhelyezkedő motivátorok. Ahogy a fogyasztóknak csökken a diszkrecionális jövedelmük, kénytelenek mindinkább lemondani egy-egy magasabb szinten elhelyezkedő motivátorról. Ez azt jelenti, hogy a termékben már nem az önmegvalósításukat, nem az esztétikai, illetve kognitív szükségleteik kielégítését keresik, hanem egyre inkább a fiziológiai és biztonsági szükségleteiknek a teljesítését próbálják beteljesíteni.

Az erősebb márkák általában komplex szükségletkielégítő lépcsőkkel rendelkeznek, az első néhány szintjük stabilabb, szélesebb, mint a gyenge márkáknak, felsőbb szintjeik pedig megvannak, ellentétben például a Tesco kóla önmegvalósítási vágyat nem ébresztő, nem létező szintjével. Ha megnézzük a Coca, vagy a Pepsi kommunikációját, rendszerint arról beszélnek, hogy igen, ez vagy te, mutasd magad, szeress valamit, szeress valamit csinálni, ismerj meg valamit. Egy olcsó saját márka csak annyit üzen, hogy vedd meg, az alapszükségletedet kielégíti, és mondjuk nem veszélyes az életedre, de plusz dolgok nincsenek benne. Így, egy gyengébb recesszióban az emberek többsége a masszívabb talapzattal rendelkező márkák felé fordul, ha megteheti, mivel azok kisebb kockázattal ígérik a felértékelődő alacsonyabb hierarchiaszinten lévő szükségletek kielégítését, mint a gyenge márkák kevésbé erős ígéretei.

Viszont, amikor az egyén belép egy olyan szituációba, hogy ezt a masszív biztonsági alapot sem tudja "megvásárolni", akkor kénytelen elfordulni a magas biztonsági szinttől, és egyszerűen azt vásárolja, amit megengedhet magának. Ekkor viszont fennáll a veszély, hogy nem csupán az előzőekben definiált mellékes változók vesznek fel 0 értéket, hanem esetleg egy kritikus változó is 0 lesz, ami az egyre szűkösebb erőforrás (jövedelem) nagyobb valószínűségű pazarlását jelenti.

Így egy olyan ember, akit nem gyötör meg nagy mértékben a válság, inkább marad azoknál a termékeknél, amelyek egy felsőbb maslow-i szintet kommunikálnak, mivel egy felsőbb emelet kommunikálása elhiteti, hogy a piramis talapzata egyáltalán létezik, és stabil. Így az olyan termékeknél, amelyek nem túl nagy értékűek (hamburger, üdítőital, csokoládé, stb…) az emberek hajlandóak kicsit többet fizetni azért, hogy egy kritikus változó a preferenciahalmazban nagyobb valószínűséggel ne legyen 0. Így csak azt a jövedelmet kockáztatják, ami egy magasabb hierarchiaszint megfizetéséhez szükséges. Ha ez az összeg (kalkulálva a kockázatokkal is) kisebb, mint az alap hierarchiaszint elérésének költsége, akkor a fogyasztó inkább választja a márkásabbnak vélt terméket, mint az olcsó, no name-et.

Gyakoriságok bűvöletében

2009-10-18T23:06:00.009+02:00

Az internet egyik legfontosabb jellemzője, funkciója, hogy villám gyorsan eljuttatja hozzánk azt a tudást, amelyet 20-25 évvel ezelőtt komoly erőfeszítésünkbe tellett volna összeszedni.

Ma például a különböző keresők segítségével rengeteg dolgot megtudhatunk anélkül, hogy professzorok előadásait hallgatnánk, a téma szakértőivel konzultálnánk, vagy a könyvtárakban bújnánk a szakmai kiadványokat.

Az egész modell a gyakoriságok körül forog. A kifejezések megtalhatósága attól is függ, hogy az adott kulcsszót szerepeltető oldalt mennyire kattintották szét az eddigi látogatók. A gyakrabban látogatott oldalak általában előkelőbb helyen jönnek fel, amely befolyásolja azt, hogy a jövőben kereső emberek mire kattintanak. Hiszen manapság a kereső első oldalán feljövő találatok számítanak láthatónak, az ott elfoglalt rangsornak is kiemelkedő szerepe van, az első szinte mindent visz.

Szóval az első pár keresőben megjelenő találatot érzékeli a user valóságnak egy adott keresőszó kapcsán, ami hátrébb van, az tulajdonképpen nem is létezik. Így akár egy kitartó keresőszó szponzoráció, vagy egy jól sikerült honlapoptimalizálás megváltoztathatja a vélt valóság képét. Képzeljük el, ha egy ember vagy cég kezébe kerül mondjuk egy keresőszóhoz tartozó első 10-20 találat, akkor az azzal a szóval kapcsolatos érzékelt valóságot egy illető a saját meglátása szerint formálhatja, szinte teljesen szabadon.

Ma Magyarországon a keresőpiacot szinte teljes egészében uralja a Google, szóval magyar nyelven elég egy kereső irányába optimalizálni.

A gyakoriságok bűveletének egy "helyes" gyakorisági sorrendállítás esetében hihetetlen haszna lehet. Viszont a kritika nélküli elfogadás, mint általában, itt is jelentős veszélyeket okozhat. Erre példa lehet a helyesírás. Mi van, ha valaki a Google-t helyesírás ellenőrző programként használja. Ha valamit rosszul írunk be, sokszor feldob egy javaslatot a helyes írásmódra, de mi van, ha nem? Nézzünk egy triviális példát! Ha csak magyar találatokat választunk, akkor a hülye szóra 795 000 ly-es, és 14 800 db j-s találat érkezik, a j-s írásmódnál feldobja, hogy ezt inkább hülyének kellene írni, ha már egyszer hüje valaki... Itt elég egyértelműen billen a mérleg a helyes irányba. Nézzük idézőjelben azt, hogy 1-jén! 1-jén - 406 000 találat, 1-én 318 000, hát, nem kétharmados többség, de a jó írásmód nyer, igaz rossznál nem ajálja fel a helyes megfejtést. Nehezítsünk kicsit! A feladat idézőjeles keresésben a "Nagy-New York-i" szó helyes leírása. 2 530 magyar nyelvű találat az előbb leírt helyes verzió mellett, és 3 180 úgy, hogy az i képzőt kötőjel nélkül írjuk helytelenül. Nem is beszélve a találatok egyéb hibáiról. Szóval egy helytelen gyakoriság tovább gerjesztheti egy helytelen dolog népszerűségét, ez majdnem olyan, mint a hülyék demokráciája, ahol a legbolondabb embert választják vezetőnek a puszta szimpátia alapján az emberek...

Hazánkban is elérhető a Google influenza trendekkel foglalkozó oldala, ahol különböző kutatások bástyázzák körül azt az állítást, hogy azon a helyen, ahol sokan keresnek az influenza szóra, nagyobb a valószínűsége a járványnak. Jelenleg Magyarorszára is magas influenzagyakoriságot mutat a térkép, pedig jelenleg inkább a pánik hatalmasodott el nálunk, a járvány szerencsére nem. Szóval itt arról van szó, hogy egy vélt valóság alapján az ember azt hiheti, hogy nálunk influenzajárvány van. Ez a H1N1 influenzavírus által generált pánikhangulat közepette negatív kihatással lehet akár a magyar turizmusra, és közel olyan károkat okozhat a szektorban, mint egy igazi járvány.

Szóval a virtuális valóság helyenként átcsaphat virtuális valótlanságba is, a kellő kritikai fogadtatás mindennel szemben fontos lehet, a gyakoriságok bűvöletének világában meg különösen.